A kamatok hatása a tranzakcióspénz-mennyiségre

    a kamatok hatása a tranzakcióspénz-mennyiségre

    A kamatok többféle hatással vannak a tranzakcióspénz-mennyiségre: hatnak a széles értelemben vett pénzmennyiségre, és azon belül a tranzakcióspénzek arányára. Az egymással ellentétes irányú hatások egyszerre érvényesülnek. A pénzügyi mérlegek ismerete segíti a hatások elemzését.

    Az alapkamat és az infláció közötti hatáslánc több részre bontható: (1) A jegybanki alapkamat határozza meg a gazdaságban kialakuló kamatokat, (2) a kamatok hatnak a tranzakcióspénz-mennyiség változására, (3) a tranzakcióspénz-mennyiség változása hat az általános keresletre, (4) az általános kereslet változása pedig hat az inflációra is. A jelen blogbejegyzés a kapcsolat második részét – azaz a kamatok tranzakcióspénz-mennyiségre gyakorolt hatását elemezi.

    A tranzakcióspénzek alatt az azonnal elkölthető pénzeket: a készpénzt és a látraszóló betéteket értjük; ezzel szemben a lekötött pénzek a bankrendszer forrásoldalán lévő összes lekötött betét, valamint az összes kötvény forrásoldala. A tranzakciós és lekötött pénzek együttesen adják ki a széles értelemben vett pénzmennyiséget, ez közel megegyezik a pénzügyi rendszer, azaz a bankrendszer (és a jegybank) valamint a kötvények teljes forrásoldalával.

    Vizsgálatunk azért a tranzakcióspénz-mennyiség változására összpontosít, mivel ezek azok a pénzek, amelyek képesek a gazdaságban tényleges vásárlást eredményezni. A tranzakcióspénz mennyisége azonban több okból változhat: egyrészt a széles értelemben vett pénzmennyiség, másrészt pedig a tranzakcióspénz-mennyiség arányának változása miatt.

    Kamatok hatása a széles értelemben vett pénzmennyiségre

    A széles értelemben vett pénzmennyiség változása elsősorban a gazdaság eladósodásához kapcsolódik. Amikor nő az eladósodás a pénzügyi rendszer eszközoldalán, akkor ezzel párhuzamosan nő a széles értelemben vett pénzmennyiség a forrásoldalon; és fordítva.

    Érdemes megkülönböztetni a magán és az állami szektort, mivel a kamatok különböző irányba hatnak ezek eladósodására.

    A magasabb kamatok jellemzően csökkentik a magánszektor adósságállományát, mivel kevesebb új hitelfelvételre ösztönzik a háztartásokat és a vállalatokat, ugyanakkor nem változtatják meg a meglévő állomány alakulását, mivel ezek tőketörlesztési üteme adott.

    A magasabb kamatok ugyanakkor növelhetik az állam adósságállományát. Mivel az államadósság kamatait az alapkamat határozza meg, a magasabb alapkamat drágítja a meglévő állomány folyamatos megújítását. Magasabb kamatozás az eszközoldalon pedig gyorsabb ütemű széles értelemben vett pénzmennyiség-növekedést jelent a forrásoldalon.

    A kamatok ugyanakkor korlátozottan vannak hatással az állam új – a korábbi állományhoz nem kapcsolódó – eladósodására. Az állam új eladósodása a költségvetés ún. elsődleges – azaz kamatkiadásoktól mentes – egyenlegével azonos. Ha az államnak kevesebb a kiadása kamatkiadások nélkül, mint a bevétele, akkor az elsődleges egyenlegét illetően többletben van, ellenkező esetben hiányban. Hiány esetén az állam új adósságot vesz fel. Az elsődleges egyenleg tervezését azonban a kamatszintek nem befolyásolják, így a kamatok ezen a csatornán keresztül nem hatnak a pénzmennyiség változására.

    Kamatok hatása a tranzakcióspénz-mennyiség arányára

    A jelenlegi pénzügyi rendszer sajátossága, hogy átjárhatóság van a tranzakcióspénzek és a lekötött pénzek között. A megtakarítók lekötött betéteiket tranzakcióspénzzé alakíthatják át, például a lekötések feloldásával, kötvények eladásával; és fordítva: tranzakcióspénzeiket lekötött pénzekké alakíthatják, például lekötéssekkel, kötvényvásárlással. Így a széles értelemben vett pénzmennyiségen belül viszonylag gyorsan változhat a tranzakcióspénzek aránya.

    A kamatok hatással vannak a kapcsolódó döntésekre. Általánosságban azt lehet mondani, hogy a magasabb kamatok jobban ösztönzik a pénz lekötését; ezzel szemben az alacsonyabb kamatok jobban ösztönzik a lekötött pénz tranzakcióspénzzé alakítását, és elköltését.

    Érdemes kiemelni, hogy az adósok az adósságuk havi törlesztésekor jellemzően tranzakcióspénzeket gyűjtenek össze és utalnak át a banknak, illetve közvetetten a megtakarítóknak. A megtakarítók fogyasztási hajlandósága azonban általában alacsonyabb, mint az adósoké, ezért a törlesztés gyakran a tranzakcióspénzek csökkenését és a lekötött pénzek növekedését eredményezi. A magasabb kamat – változó kamatozású hitelek esetén – magasabb törlesztőrészletet, azaz a tranzakcióspénzek gyorsabb fogyását eredményezi.

    Szintén érdemes kiemelni egy másik lehetséges, a korábban bemutatottakkal ellentétes hatást. A lekötött pénzek előnyben részesítése bizalmi kérdés is: amennyiben a megtakarítók bíznak a pénz értékállóságában, úgy jobban hajlandók tartani azt hosszabb időn át. Ha valami miatt viszont csökken a bizalom, akkor a lekötött pénzek tulajdonosai valószínűleg gyorsan menekülni akarnak a pénzeszközeiktől, aminek leggyakoribb módja, hogy a lekötött pénzeiket – benne az államkötvényeket – igyekeznek látraszóló betétre, azaz tranzakcióspénzre váltani, majd azt reáleszközre vagy más devizára. A kamatemelés látszólag bizalomerősítő, azonban olykor a magasabb kamat fenntarthatatlanabb pályára állíthatja az adósságokat – benne az államadósságot –, így a kamatemelés egyes esetekben a bizalom hirtelen csökkenéséhez, és a tranzakcióspénzek arányának növekedéséhez vezethet.

    A többféle hatás azonban egyszerre érvényesül

    A kamatokkal kapcsolatban többféle, egymással ellentétes hatást azonosítottunk.

    A magasabb kamat szűkítően hathat: 1. egyrészt csökkentheti a magánszektor eladósodási kedvét, csökkentve ezzel a széles értelemben vett pénzmennyiséget, 2. másrészt növelheti a lekötések vonzerejét, csökkentve ezzel a tranzakcióspénzek arányát, 3. harmadrészt növelheti a törlesztőrészleteket, ami szintén a tranzakcióspénzek arányának csökkenéséhez vezethet.

    A magasabb kamat azonban bővítően is hathat: 1. egyrészt gyorsíthatja az államadósság növekedését, növelve ezzel a széles értelemben vett pénzmennyiséget; 2. másrészt – bizonyos esetekben – csökkentheti a bizalmat az adósságok fenntarthatósága iránt, ami a tranzakcióspénzek arányának növekedéséhez vezethet.

    Mindezen, egymással ellentétes hatások eredőjeként alakul ki, hogy a kamatok változása végül milyen hatással van a tranzakcióspénz mennyiségére.

    A pénzügyi mérlegek ismerete segíti az elemzést

    Hogy végül mely hatások erősebbek, az jelentősen múlik a pénzügyi rendszer, azaz a banki és kötvénypiaci mérlegek szerkezetén.

    A kamatok széles értelemben vett pénzmennyiségre gyakorolt hatását befolyásolhatja, hogy milyen az aránya az állami, illetve a magán adósságoknak a pénzügyi rendszer eszközoldalán. Ha magasabb az állami adósságok aránya, akkor a magasabb kamat pénzbővítő hatású lehet.

    A kamatok tranzakcióspénzek arányára gyakorolt hatását meghatározhatja, hogy milyen gazdasági szereplők birtokolják a lekötött és látraszóló pénzeket a pénzügyi rendszer forrásoldalán. Eltérő lehet ugyanis a különböző megtakarítók magatartása: például a hazai és a külföldi, illetve a kis és nagy megtakarítóké. Elképzelhető, hogy egy átlagos hazai megtakarító nem, ezzel szemben egy nagy külföldi megtakarító azonnal reagál a kamatok változására.

    A kamatok tranzakcióspénzek arányára gyakorolt hatását ráadásul nemcsak a pénzügyi rendszer mennyiségi mérlegszerkezete befolyásolja, hanem az eszközoldal minősége is. Amennyiben az adósságok – köztük az államadósság, illetve banki hitelkihelyezések – vélt minősége gyenge, úgy a kamatemelés nem feltétlenül teszi vonzóbbá a pénz tartását, mivel a magasabb kamatok még fenntarthatatlanabb pályára állíthatják az adósságokat.

     

    Egy következő blogbejegyzésben elemezzük, hogy a tranzakcióspénz-mennyiség változásának milyen hatása van az általános keresletre. A devizaspekulánsok tevékenységének tranzakcióspénz-mennyiségre gyakorolt hatása szintén egy külön blogbejegyzésben kerül kifejtésre.


    Hozzászólás

317