Svájc népszavazást tart a pénzügyi rendszer reformjáról. A Vollgeld-Initiative, magyarul Teljespénz- vagy Közpénzrendszer Kezdeményezés visszaállítaná a pénzteremtés állami monopóliumát, és megtiltaná a számlapénzteremtést a kereskedelmi bankok számára.

A Vollgeld-Initiative bemutatása

A Svájci Jegybankot a pénzteremtés monopóliumával ruházták fel 1891-ben; ebben az időben a pénz elsősorban papírpénzt és érméket jelentett. Mára azonban a pénzügyi rendszerben a számlapénz vált meghatározó pénzformává, ez teszi ki a pénzkínálat döntő részét. Egy jogi hézagnak köszönhetően a kereskedelmi bankok képesek számlapénz teremtésére, így a kereskedelmi bankok állítják elő a pénzmennyiség döntő részét; Svájcban a pénzmennyiség több mint 90 százalékát, a pénzteremtésből származó haszon jelentős része így a bankrendszernél keletkezik.

A kereskedelmi bankok a számlapénzeket elsősorban hitelezéskor teremtik; a hitelezés és a pénzteremtés összekapcsolása viszont a pénzügyi/gazdasági ciklusok felerősödéséhez vezet. Ráadásul a számlapénzek nincsenek igazán biztonságban – illetve a betétbiztosítás által az adófizetőknek kell azok biztonságáról gondoskodni –, mivel a számlapénzek fedezetét olyan hitelek adják, amelyek például egy recesszió során nem-teljesítővé és fedezetlenné válhatnak.

A svájci kezdeményezés visszaállítaná a jegybank pénzteremtési monopóliumát, azaz nemcsak papírpénzt és érmét, hanem számlapénzt is kizárólag a jegybank bocsáthatna ki. A javaslat alapján változatlanul a kereskedelmi bankok vezetnék a háztartások és vállalatok számláit, azonban a látra szóló betétek (pontosabban letétek) mögött nemcsak, hogy 100 százalék jegybankpénz fedezet lenne, hanem a háztartások és a vállalatok lennének a tényleges tulajdonosai a bankoknál letétben lévő pénzeknek. A pénzek kikerülnének a bankok mérlegéből, a számlavezető bankok kvázi adminisztratív kezelői lennének a pénzeknek.

Fontos részlet, hogy – az átmenetet és hitelszűke időszakokat leszámítva – a jegybank nem adna kölcsön jegybankpénzt a bankok számára („nem lenne jegybanki rendelkezésre állás”), azaz a bankok nem tudnák úgy előállítani a letétben lévő pénzek fedezetét, hogy az általuk teremtett hitelkövetelést becserélik a jegybanknál jegybankpénzre. Ez a szabályozás biztosítja, hogy a bankok csak meglévő megtakarítások birtokában tudjanak hitelezni.

Míg a számlavezető bankok (illetve a bankok számlavezetési részlege) gondoskodnának a pénzforgalomról, azaz a pénzek ide-oda utalásáról; addig a befektetési bankok (illetve a bankok befektetési részlegének) feladata lenne a hitelezés. Ezek a befektetési bankok úgy működnének, mint sokan – tévesen – hiszik, ahogy a jelenlegi bankok működnek: a befektetési bank előszőr pénzt gyűjtene, például megtakarítóktól, tulajdonosaitól, vagy más piaci szereplőktől, majd ezeket a megtakarításokat hitelezné tovább hitelfelvevőknek; azaz a bank tényleges közvetítővé válna megtakarítók és hitelfelvevők között. A befektetési bankoknál lévő megtakarítások kötelezően meghatározott időre lekötöttek lennének, így azok nem válhatnának pénzzé.

A jegybanknak két fő feladata lenne: 1. Egyrészt megmaradna a jelenlegi mandátuma; a pénz vásárlóerejének őrzése. Míg a jelenlegi rendszerben a jegybank közvetetten – elsősorban a kamatok alakításával, és ezáltal a hitelezési/számlapénzteremtési folyamatok befolyásolásán keresztül – igyekszik hatni a pénzteremtésre; a közpénzrendszerben a jegybank közvetlenül alakítja a pénzmennyiséget: a gazdaság növekvő pénzigénye alapján jellemzően növeli a pénzmennyiséget oly mértékben, hogy elkerülje a deflációt, de még ne okozzon a jegybanki célnál nagyobb inflációt. 2. A jegybank másik fő feladata a hitelezés befolyásolása lenne. Abban az esetben, ha nem lenne elegendő megtakarítás a hitelek finanszírozásához és így hitelszűke alakulna ki, valamint túlságosan emelkednének a kamatok, a jegybank dönthetne úgy, hogy többlet pénzt teremt, és azt a bankoknak kölcsön adja azzal a feltétellel, hogy a bankok azt tovább kölcsönzik a gazdaság számára. A hitelezéshez kapcsolódó kockázatvállalás változatlanul piaci maradna.

A jegybank többféle eszközzel szemben teremthetne pénzt. Egyrészt változatlanul teremthetne pénzt például arannyal, vagy más országok devizájával, állampapírjaival szemben; másrészt teremthetne pénzt kvázi a semmivel szemben, amit az állam, a kantonok, vagy akár közvetlenül az állampolgárok kapnának meg.

A javaslat tartalmazza az átmenetre vonatkozó szabályokat is. Felhatalmazná a jegybankot arra, hogy az átmeneti időszakban többlet likviditással lássa el a bankrendszert; azaz arra, hogy a jegybank adjon kölcsön jegybankpénzt a bankrendszer számára a bankok hosszabb lejáratú, kevésbé likvid eszközeivel szemben, annak érdekében, hogy a bankrendszer képes legyen a látra szóló betéteket teljes pénzre váltani. Később, ahogy a bankok által korábban kihelyezett hitelek visszafizetésre kerülnek, a bankok jegybankpénzhez jutnának, amiből törleszteni tudnának a jegybank felé.

A Vollgeld-Initiative további részletei, illetve az alkotmánymódosítási szövegjavaslat elérhető itt.

A kezdeményezés megszületése, támogatói és ellenzői

A kezdeményezést javasló Monetary Modernisation Association (Pénzügyi Reform Társaság) egy 2011-ben alakult svájci, non-profit, pártokhoz nem kapcsolódó társadalmi szervezet. Az alapítókat inspirálta Joseph Huber és James Robertson Creating New Money c. írása.

A szervezet alapítói felkérték Huber, német professzort – akinek a honlapján számos igényes írás elérhető a közpénzrendszer részleteiről – és más szakértőket a kezdeményezés technikai részleteinek, illetve a javasolt alkotmánymódosítási szövegjavaslat pontos kidolgozására. Hiteles, hozzáértő szakértők bevonását a munkába nagyon fontosnak tartjuk, mivel a pénzreformmal kapcsolatosan is igaz, hogy az ördög a részletekben rejlik, azaz a reform tényleges és sikeres megvalósulása nagyban múlik a részleteken.

Az alkotmánymódosítási szövegjavaslat rögzítése után, a kezdeményezés formális folyama 2014-ben kezdődött. 2015 végére összegyűlt a szükséges, 100 ezer feletti aláírás. A népszavazási kezdeményezés további kötelező útja, hogy mind a Szövetségi Tanács, mind a Parlament mindkét háza megvitatta azt, és érvekkel alátámasztva ajánlást tett a kezdeményezésre vonatkozóan. Mindhárom intézmény a javaslat elutasítása mellett érvelt. Ezt követően 2018 januárjában került a népszavazás tényleges kihirdetésre.

Az ellenző ajánlást megfogalmazó állami intézmények mellett, szintén a kezdeményezés elutasítása mellett érvel a Svájci Nemzeti Bank, a Svájci Bankszövetség, valamint számos mainstream közgazdász.

Fő ellenérvek

A javaslat ellenzői szerint a javaslat felesleges és kockázatos. A jelenlegi pénzügyi rendszer már bejáratott, jól működik, nem érdemes változtatni rajta. A pénzügyi válság tanulságait a hatóságok levonták: erősebb mikro- és makroprudenciális szabályokkal megerősítésre kerültek a pénzügyi intézmények. A reform viszont egy olyan ismeretlen terepre vezetné a pénzügyi rendszert, amelyet még semmilyen ország nem próbált ki.

A pénzügyi rendszer drágábbá válna: a hitelezés nehezebb és költségesebb lenne, ami visszavetné a gazdasági növekedést. A számlavezetés szintén költségesebb lenne; a jegybank által teremtett pénznek nem lenne kamata, így a bankok nemcsak, hogy nem tudnának kamatot fizetni a náluk lévő pénzekre, hanem számlavezetési és egyéb díjakat számolnának fel.

A kritikusok attól is tartanak, hogy a változás túlzott politikai nyomás alá helyezné a jegybankot. Tekintve, hogy a jegybank az állam számára is teremthetne pénzt, az állam nyomást gyakorolna a jegybankra, hogy minél több pénzt teremtsen számára.

A Pénzriport álláspontja

Talán nem lepjük meg Olvasóinkat azzal, hogy kifejezzük szimpátiánkat a Vollgeld-Initiative iránt. A jelenlegi pénzügyi rendszer igazságtalanságával és egyensúlytalanságával kapcsolatos diagnózisunk megegyezik a Vollgeld-Initiative-val, és egyetértünk a megoldási javaslat irányával is.

Korábban kifejtettük, hogy bár a közpénzrendszer, teljes pénzrendszer javaslatot is jó megoldásnak tartjuk, a digitális jegybankpénz bevezetése javaslatot – ennek azon változatát, ahol 1. az összes látra szóló bankbetét digitális jegybankpénzbe vándorol át, és 2. nincs jegybanki rendelkezésre állás, azaz a jegybank nem ad jegybankpénzt kölcsön a bankoknak – még előrehaladottabbnak tartjuk. A digitális jegybankpénz bevezetésével – amellett, hogy azonos kalibrálás esetén orvosoljuk ugyanazokat a problémákat, mint amelyeket a közpénzrendszer orvosol – közjószággá tehetjük a számlavezetést. A digitális jegybankpénz javaslatban ugyanúgy megmaradnának a befektetési bankok, amelyek a piaci hitelezésért felelősek, azonban nem lenne szükség számlavezető bankokra, mivel a számlavezetést a jegybank végezné a háztartások és a vállalatok számára díjmentesen.

A javaslatokkal szemben megfogalmazott kritikákat már mind hallottuk, a legtöbbet nem tartjuk igazán meggyőzőnek. Véleményünk szerint a leginkább további elemzésre váró kérdések a hitelezés és kamatok alakulásához, valamint az átmenet levezényléséhez kapcsolódnak. Ahogy korábban jeleztük, szükségesnek tartjuk az összes kritika elemzését és az azokkal szembeni ellenérvek bemutatását. Erre sort fogunk keríteni, előtte azonban szintén szükségesnek tartjuk azt az építőmunkát, ahol részletesebben bemutatjuk a jelenlegi rendszer felépítését, előnyeit és visszásságait, a lehetséges alternatívákat; köztük a közpénzrendszer, digitális jegybankpénz javaslatot. Ezen munkák elvégzése után térnénk rá a kritikák kezelésére.

Hogy áll a Vollgeld-Initiative javaslat?

Önmagában annak is örülünk, hogy egy, a véleményünk szerint igen fontos kérdés a társadalmi viták középpontjába kerülhet. Nagyszerűnek tartjuk, hogy egy ország állampolgárai közvetlenül dönthetnek a javaslatot illetően, különösen úgy, hogy Svájc rendelkezik azon széles, közügyek iránt érdeklődő, tájékozott társadalmi réteggel, ami lehetővé teszi az érdemi diskurzust ebben a nem egyszerű, sok érdekkel átszőtt témában.

A népszavazásra június 10-én kerül sor. A javaslat elfogadásához egyszerű többségi, azaz 50 százalék feletti, valamint a kantonok többségének támogató szavazata szükséges. A legújabb közvélemény-kutatások 35 százalék körüli támogató, 50 százalék feletti elutasító és közel 15 százaléknyi bizonytalan, illetve választ nem adó szavazót mérnek, azaz a kezdeményezés elutasítását jósolják.

Bár tisztában vagyunk azzal, hogy a svájci népszavazás nem a mi dolgunk, befolyásunk pedig a svájci eseményekre nincs, mégis szurkolunk az IGEN-ek győzelméért.

JA zur Vollgeld-Initiative / QUI a l’initiative Monnaie Pleine / SÍ all’iniziativa Moneta