A tranzakcióspénz-mennyiség növekedése növelheti az általános keresletet, valamint okozhatja a hazai befektetési eszközök – például ingatlanok, részvények –, és a külföldi deviza iránti kereslet emelkedését is. A hatások attól is függnek, hogy milyen gazdasági szereplőknél jelenik meg a friss tranzakcióspénz.

Az alapkamat és az infláció közötti hatáslánc több részre bontható. (1) A jegybanki alapkamat határozza meg a gazdaságban kialakuló kamatokat, (2) a kamatok hatnak a tranzakcióspénz-mennyiség változására, (3) a tranzakcióspénz-mennyiség változása hat az általános keresletre, (4) az általános kereslet változása pedig hat az inflációra is. A jelen blogbejegyzés a kapcsolat harmadik részét – azaz a tranzakcióspénz-mennyiség általános keresletre gyakorolt hatását elemezi.

Tranzakcióspénz-mennyiség változásának különböző hatásai

A pénzmennyiségi egyenlet tárgyalásakor elemeztük, hogy a tranzakcióspénz-mennyiség változása hat a tranzakciók számára vagy/és az árszínvonalra. Mind a „tranzakciók”, mind az „árszínvonal” azonban túl tág fogalom, érdemes ezeket részletekre bontani.

A gazdaságban létrejött „tranzakciók” tartalmazzák nemcsak 1. a GDP-hez kapcsolódó, általános kereslettel társítható ügyleteket, hanem 2. a hazai befektetési eszközök – például hazai ingatlan, részvény –, valamint 3. a külföldi deviza vásárlásához kapcsolódó ügyleteket is.

Hasonlóan, az „árszínvonal” nemcsak 1. a GDP-vel és az általános kereslettel részben társítható hivatalos inflációt takarja, hanem 2. a hazai befektetési eszközök árának, valamint 3. a hazai pénz árfolyamának változását is.

A megemelkedett tranzakcióspénz-mennyiség tehát több irányba veheti útját, és így többféle hatást válthat ki: elköltésre kerülhet 1. GDP-t, általános keresletet generáló ügyletekre, így hatással lehet az inflációra is, 2. hazai befektetési eszközre, így megemelve azok árát, 3. külföldi devizára, így csökkentve a hazai pénz árfolyamát.

A tranzakcióspénz-mennyiség növekedése tehát közvetlenül hathat az általános keresletre (egyes pont), azonban a befektetési eszközök árának emelkedésén (kettes pont) és az árfolyam gyengülésén (hármas pont) keresztül közvetett hatások is érvényesülhetnek.

A hazai befektetési eszközök árának emelkedése növelheti az általános keresletet azáltal, hogy az eszközárak – például ingatlanok, részvények – emelkedése a gazdasági szereplőket bátrabb fogyasztásra sarkallhatja: nagyobb hitelfelvételre, a tranzakcióspénzek arányának növelésére, valamint a meglévő tranzakcióspénzek gyorsabb elköltésére, növelve ezzel a tranzakcióspénz forgási sebességét.  A fedezetként is szolgáló eszközök árának emelkedése emellett nagyobb hitelfelvételt tesz lehetővé.

A leértékelődő hazai fizetőeszköz egyrészt közvetlen hatással van az inflációra azáltal, hogy növeli az importtermékek árát növelve ezzel a fogyasztói kosár termékeinek árát. Emellett a leértékelődő hazai deviza növeli az általános hazai keresletet azáltal, hogy növeli a keresletet a hazai importhelyettesítő termékek, valamint az exporttermékek iránt.

A hatást befolyásolja, hogy kinél jelenik meg a friss tranzakcióspénz

Valamelyest leegyszerűsítve és általánosítva, mégis hasznosnak találjuk, ha megkülönböztetünk különböző gazdasági szereplőket, pénzköltési irányultságuk alapján:

1. Az átlagos háztartások, amelyek fogyasztási hajlandósága jellemzően nagyobb. Egy átlagos háztartáshoz kerülő friss pénz várhatóan nagyobb mértékben kerül elköltésre GDP-t eredményező ügyletre. Az államot szintén ebbe a csoportba soroljuk, feltételezve, hogy az államnál megjelenő pénz nagyrésze szétszóródik sok átlagos háztartás között.

2. Hazai vagyonos háztartások, amelyek fogyasztási hajlandósága már kisebb, mivel vélelmezhetően mindenük megvan, amire szükségük van. Ezért a náluk megjelenő friss pénzt nagyobb eséllyel hazai befektetési eszközök – például ingatlan, részvény – megvásárlására fordítják. Kedvezőbb, ha ez a réteg a nála keletkező friss pénzt a hazai gazdaságban új, kínálatot bővítő beruházásokra irányítja, ekkor ez a csoport is inkább GDP-t növelő pénzáramokat okoz.

3. Külföldi befektetők, akik esetében valószínűbb, hogy az országban megszerzett pénz legalább egy részét saját hazájukban kívánják felhasználni. A külföldieknél megjelenő friss pénz nagyobb eséllyel kerül átváltásra más devizára.

Amellett érvelünk, hogy nem mindegy, hogy kinél jelenik meg a friss pénz. Látjuk, hogy nem lehet minden esetben ezeket a csoportokat egymástól élesen elválasztani, és azt is, hogy bármely csoportnál megjelenő pénz bármely pénzköltési irányt eredményezheti, mégis az irányvonalat illetően az alábbi társításokat valósághűnek találjuk:

Ha a friss pénz 1. a hazai átlagos háztartásoknál, az államnál vagy a hazai gazdaságban beruházni hajlandó vagyonosabb hazai háztartásoknál jelenik meg, akkor az inkább eredményez GDP-t, általános keresletet növelő ügyletet; 2. a vagyonosabb, de beruházni nem kívánó hazai háztartásoknál megjelenő pénz inkább a hazai befektetési termékek – például az ingatlanok, részvények – árát emelheti; 3. a külföldi befektetőknél megjelenő friss pénz pedig az árfolyam gyengülését okozhatja.

Hatás az általános keresletre

A tranzakcióspénz-mennyiség változása tehát nem vezet automatikusan az általános kereslet bővüléséhez. A tranzakcióspénz-mennyiség növekedése közvetlenül (jobban) hat az általános keresletre, amennyiben a friss pénz sok hazai átlagos szereplőnél, az államnál, vagy a hazai gazdaságban beruházni kívánó vagyonosabb szereplőknél jelenik meg. Ezzel szemben a hatás közvetettebb, ha a friss pénz elsősorban befektetési eszközök, illetve külföldi deviza vásárlásának irányába mozdul.