Az egyre nagyobb eladósodás egyirányú utca

    az egyre nagyobb eladósodás egyirányú utca

    A bankok pénzteremtő képességének előnye, hogy segítségével bármennyi beruházás megvalósítható. A pénzteremtő hitelezésnek azonban több visszássága is van, többek között az, hogy amennyiben a pénzteremtés döntően a hitelezéshez kapcsolódik, úgy összekapcsolódik a pénzteremtés és az eladósodás. Ahhoz, hogy elegendő pénz legyen a gazdaságban a bővülő ügyletek elszámolásához, egyre nagyobb eladósodásra, vagyis a hitelállomány bővülésére van szükség. Mivel a pénzek egy része folyamatosan kicsapódik a forgalomból, az adósságoknak viszonylag gyors ütemben kell növekedni. Rendszerszinten nem lehetséges az adósságokat leépíteni, mivel az recesszióhoz, deflációhoz vezet.

    Egyre több pénzre, eladósodásra van szükség

    A gazdaság növekedési lehetőségeit valamelyest meghaladó pénzmennyiség-növekedési ütem optimális a gazdaság egésze számára. Növekvő pénzmennyiség szükséges az egyre bővülő ügyletek lebonyolításához, a pénz változatlan forgási sebessége és kis mértékben emelkedő árszínvonal mellett. Mivel a jelenlegi rendszerben az eladósodás és a pénzmennyiség összekapcsolódik, ahhoz, hogy folyamatosan bővüljön a pénzmennyiség, folyamatosan növekednie kell a hitelállománynak. Ha csökken az eladósodás, akkor csökken a pénzmennyiség.

    A tranzakciós pénzek számítanak

    A széles értelemben vett pénzmennyiség egy zárt gazdaságban megegyezik a jegybank, a bankrendszer és a kötvények összevont forrásoldalával. Ennek a pénzmennyiségnek azonban csak egy része, az azonnal elkölthető ú.n. tranzakciós vagy élő pénzek azok, amelyek ténylegesen részt tudnak venni a gazdasági ügyletek elszámolásában. A megtakarított, lekötött pénzek nem használhatók fizetésekhez, ezeket hívhatjuk parkoló pályára állított vagy akár halott pénzeknek. Tranzakciós pénz például a látra szóló betét vagy a készpénz; parkoló pályára állított pénz a lekötött bankbetét vagy a kötvény.

    A gazdaság vérkeringését tehát a tranzakciós pénzek adják; ezekre vonatkozik az a megállapítás, hogy mennyiségének folyamatosan, a gazdasági növekedést meghaladó ütemben kell nőnie.

    Az eladósodásnak viszonylag gyors ütemben kell növekedni

    Ha a tranzakciós pénzek aránya a széles értelemben vett pénzmennyiségen belül állandó lenne, akkor a bankrendszer és a kötvények mérlegének elég lenne a GDP-vel és az inflációval összhangban bővülni ahhoz, hogy optimális ütemben növekedjen a tranzakciós pénzek mennyisége.

    A gyakorlatban globálisan és tendenciózusan azonban folyamatosan csökken a tranzakciós pénzmennyiség aránya a széles értelemben vett pénzmennyiségen belül; máshogy megfogalmazva: csökken a pénz forgási sebessége. Ennek meghatározó oka, hogy a megtakarítók jelentős része folyamatosan növelni kívánja megtakarításait. Egyrészt vannak szupergazdagok, másrészt a kisebb megtakarítók egy jelentős része folyamatosan, évről évre jellemzően nem feléli, hanem igyekszik növelni megtakarításait, például kamatokon vagy vállalati nyereségeken keresztül. Ezért a tranzakciós pénzek folyamatosan átáramlanak a többségtől a megtakarítókhoz.

    A megtakarítások folyamatos felhalmozása egyéni szinten érthető, de a jelenlegi rendszerben rendszerszinten gondot okoz: azt eredményezi, hogy a tranzakciós pénzek folyamatosan kicsapódnak a forgalomból. Ezért a gazdaság és az infláció bővülésével megegyező ütemű hitelállomány-bővülés nem elegendő ahhoz, hogy elég gyorsan nőjön a tranzakciós pénzmennyiség; ehhez gyorsabb ütemű eladósodásra van szükség.

    Az adósságok leépítése rendszerszinten nem lehetséges

    A pénzmennyiség szinonimája a vásárlóerőnek és a keresletnek. Csökkenő pénzmennyiségre kétféle képpen válaszolhat a gazdaság, egyrészt csökkenhet a gazdaság teljesítménye, másrészt csökkenhetnek az árak.  Mind a lassuló gazdaság, mind a csökkenő árak kedvezőtlen, önmagát erősítő visszacsatolási folyamatokat indítanak be.  

    A gazdaság zsugorodása növeli a munkanélküliséget, ami keresletcsökkenést okoz, és tovább generálja egyik a másikat. A csökkenő árak szintén kedvezőtlenek a gazdaság egészére nézve, ekkor kevésbé érdemes költeni a pénzt, mivel olcsóbban lehet vásárolni a jövőben; ez a várakozás a pénz forgási sebességének csökkenését, tovább csökkenő keresletet eredményez. A kedvezőtlen folyamatok visszahatnak a hitelezésre is, ami óvatosságra sarkallja mind a bankokat, mind a hitelfelvevőket, ezért csökkenhet a pénzteremtés. Ezek az ördögi körök mély recessziót és áreséseket okozhatnak.

    A pénzmennyiség zsugorodása, illetve a további zsugorodástól való félelem volt a fő oka az 1930-as évek válságának, valamint a 2008-as válságnak. Mindkét esetben egy korábbi gyors eladósodási, pénzmennyiség-növekedési időszakot követően tetőzött az eladósodás, majd a hitelállomány leépülése a pénzmennyiség zsugorodását és a fent bemutatott folyamatok beindulását eredményezték.

    Az egyre nagyobb eladósodás egyirányú utca

    A 2008-as globális pénzügyi válság kezelése elsősorban arra irányult, hogy – többek között az 1930-as évek válságának tapasztalataira alapozva – a döntéshozók igyekeztek elkerülni a pénzmennyiség zsugorodását, azaz az adósságállomány csökkenését. A döntéshozók nem engedték a Lehman Brothers csődjét követően, hogy további nagyobb bankok vagy államok csődbe menjenek, azaz, hogy további pénzek eltűnjenek a rendszerből; emellett nulla közeli kamatokkal igyekeztek bátorítani a magánszektort további hitelfelvételre. Az államok pedig nagyobb hiányon, azaz nagyobb eladósodáson keresztül növelték a pénzmennyiséget.

    Globálisan és tendenciózusan a jegybankok egyre alacsonyabb kamatokkal igyekeznek elérni, hogy a háztartások és a vállalatok hajlandók legyenek egyre nagyobb mértékben eladósodni; illetve – ha ez nem megy – akkor az államok futnak nagyobb hiányt és adósodnak el fokozott ütemben a gyorsabb pénzteremtés érdekében.

    Ha a jövőben a hitelállomány növekedési üteme túl alacsony lenne, akkor ismét újabb eszközöket kellene bevetni az eladósodás további ösztönzésére. A jelenlegi pénzügyi rendszer keretfeltétele a gyakorlatban egyirányú utcába vezet.


    Későbbi blogbejegyzésekben fejtjük ki majd, hogy ennek a látszólag feloldhatatlan helyzetnek a megoldása az, hogy függetlenítjük egymástól az eladósodást és a pénzteremtést, azaz adósságmentesen teremtünk pénzt. Elöljáróban: a gazdaságnak nem eladósodásra van szüksége, hanem egyrészt bővülő tranzakciós pénzmennyiségre, másrészt pedig a termelő beruházások finanszírozására.

    Hozzászólás

1234