Digitális jegybankpénz bevezetése, évi 750 milliárd forint nyereség és további előnyök

    digitális jegybankpénz bevezetése, évi 750 milliárd forint nyereség és további előnyök

    A jelen írás egy rövid, leegyszerűsítő összefoglalója annak a digitális jegybankpénz bevezetése javaslatnak, amely az elkövetkező időszakban több blogbejegyzésben, részleteiben bemutatásra kerül.

    Korunkban az online is elérhető számlapénz a legnépszerűbb pénztartási forma. Sokkal egyszerűbb számlán tárolni vagy számlák között mozgatni pénzt, mint készpénz formájában. A háztartások és a vállalatok számára azonban kizárólag a bankrendszer tesz elérhetővé számlapénzt, a jegybank nem; a jegybank kizárólag készpénzt biztosít a magánszektor számára.

    Látható, hogy a gyakorlatban – hacsak a pénzképzési és tartalékolási szabályok másként nem írják elő – az az intézmény válhat a gazdaság pénzteremtőjévé, amely biztosítja azt a közvetítőközeget, amelyet a gazdasági szereplők ténylegesen pénzként használnak. Amíg a papírpénz volt a legnépszerűbb pénztartási forma, addig a papírpénz kibocsátói, a – jellemzően akkor még magántulajdonban lévő – jegybankok voltak a fő pénzteremtők a gazdaságban. Az elmúlt évszázadban azonban a számlapénz vált meghatározó pénztartási formává, amelyet jelenleg kizárólag a kereskedelmi bankok biztosítanak a háztartások és vállalatok számára, így korunkban a bankrendszer a fő pénzkibocsátó a globális gazdaságban.

    A ma legnépszerűbb pénzforma, a számlapénz kibocsátója azonban – hacsak jogszabályok ebben nem korlátozzák – valójában a semmiből teremti a pénzt, és ezt azért teheti meg, mert az általa kibocsátott pénz nem kerül átváltásra más típusú pénzre, pl. készpénzre.

    Képzeljük el, hogy abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az általunk kibocsátott adóslevelet mások pénzként használják; például egy papírra ráírjuk, hogy tartozunk a papír tulajdonosának ezer forint jegybankpénzzel (hivatalos, MNB által kibocsátott készpénzzel). Tegyük fel, hogy az általunk nyomtatott papír szebb, mint a hivatalos pénz, ezért a gazdaság szereplői ezt választják hivatalos pénz helyett, ezzel fizetnek, ebben gyűjtik megtakarításaikat. A semmiből teremtett papírokat kölcsönadhatjuk, és megnyerhetjük a kölcsön kamatait. Ezekből a papírokból vásárolhatunk kötvényeket, ingatlanokat, részvényeket anélkül, hogy azon kéne aggódnunk, hogy a papírunkat a gazdasági szereplők tömegesen hivatalos pénzre akarnák váltani. Ez a kivételes helyzetünk azért állhatott elő, mert a gazdaság szereplői jobban szeretik a mi általunk kiállított papírokat, mint a hivatalos pénzt, és azt használják pénzként, ezért papírjainkat nem váltják át hivatalos pénzre. Így – bár elvileg tartozunk másoknak hivatalos pénzzel –, a gyakorlatban ennek a tartozásnak nincs lejárata, azaz tartozásunk nem tényleges adósság.

    Hasonlóképpen, a jelenlegi bankrendszer globálisan elsősorban azért tud a semmiből pénzt teremteni, mivel kizárólagos kibocsátója a legnépszerűbb típusú pénznek, a számlapénznek, így az általa teremtett pénz nem kerül átváltásra más típusú pénzre; jegybankpénzre, készpénzre. Például, amikor egy bank hitelt nyújt, akkor a bank az ügyfele számára a semmiből betétet teremt, a bank egyszerűen az ügyfél számlájának egyenlegét növeli a felvett hitel összegével. A bankbetét nem más, mint egy jegybankpénzre vonatkozó tartozás a bank részéről, és egy jegybankpénzre vonatkozó követelés az ügyfél részéről a bankkal szemben. A hitelfelvevő – például egy jelzáloghitel felvevője – azonban jellemzően nem váltja át a bankbetétet készpénzre, hanem átutalja a felvett összeget egy másik bankszámlára, például az ingatlan eladójának a számlájára. Jellemzően az ingatlan eladója szintén nem kéri ki az összeget készpénzben, hanem bankbetétként tartja meg, így a hitelezéskor felvett összeg a bankrendszerrel szembeni követelés, bankbetét marad. A bankbetét elvileg a bank tartozása, de a gyakorlatban ez a tartozás lejárat nélküli, azaz nem tényleges adósság a bankrendszer számára.

    A bankbetét elsősorban azért nem kerül átváltásra jegybankpénzzé, mert a jegybank kizárólag készpénz formájában tesz elérhetővé jegybankpénzt a háztartások és vállalatok számára. Máshogy megfogalmazva: azáltal, hogy az állam (jegybank) lemond arról, hogy a háztartások és vállalatok számára a legnépszerűbb formában, számlapénz formájában pénzt biztosítson (illetve nem köti a banki pénzkibocsátást az állam (jegybank) által kibocsátott tartalékeszközhöz), gyakorlatilag átengedi a pénzteremtést a bankrendszernek, mivel így kizárólag a bankrendszer bocsáthatja ki azt a közvetítőközeget – a számlapénzt –, amit ténylegesen pénzként használunk.

    A pénzteremtés jogának átengedése több súlyos problémát okoz:

    1. Az eladósodás és a pénzteremtés összekapcsolódása révén egyre nagyobb eladósodás

    A bankrendszer döntő részben adóssággal szemben teremt pénzt. Ahhoz, hogy a gazdaságban legyen elegendő pénz az egyre nagyobb mennyiségű ügyletek lebonyolítására, egyre nagyobb mértékű eladósodásra van szükség. Az adósságok leépítése a gyakorlatban rendszerszinten nem lehetséges, mivel az egyúttal pénzmennyiség-csökkenést, gazdasági lassulást, deflációt eredményezne.

    2. Kiszolgáltatottság a bankrendszer felé

    Tekintve, hogy a bankrendszer adja azt a közvetítőközeget, amelyet ténylegesen pénzként használunk, az állam nem engedheti meg, hogy egy nagyobb bank csődbe menjen. Az állam és a jegybank különböző eszközökkel támogatja a bankok biztonságát: az állam a bankbetétekre egy bizonyos összeghatárig indirekten garanciát vállal; a jegybank a bankrendszer számára az alapkamat környékén kölcsönt nyújt; az állam  jellemzően nem hagyja a nagyobb bankokat csődbe menni és szükség esetén megmenti azokat. Így a bankrendszer implicite egy „ajándék” biztosítást kap az államtól, ami lehetőséget ad számára, hogy normál időkben nagyobb kockázatot vállaljon, így nagyobb profitra tegyen szert.

    3. Pénzteremtés hasznának átengedése a bankrendszernek (és a kötvénypiacoknak)

    A pénzteremtés jogának átengedésével az állam lemond a pénzteremtés hasznáról. Magyarország esetében például, ha azt feltételezzük, hogy a gazdaság tranzakciós (illetve a nem hitelezéshez kapcsolódó megtakarítási) pénzigénye a GDP 30 százaléka, és ez évente 5 százalékkal növekedhet anélkül, hogy az jelentősebb inflációt okozna, akkor az állam évente  a GDP 1,5 százalékának megfelelő; közel 500 milliárd forintnyi bevételre tehetne szert a pénzteremtés hasznából.

    4. A bankrendszer extraprofitot nyer a számlavezetés monopóliumával

    A bankrendszer Magyarországon jelenleg évente közel 250-300 milliárd forintnyi díjat számol fel számlavezetéssel, utalással, bankkártyahasználattal kapcsolatosan. Tekintve, hogy a számlavezetés nem más, mint számok rögzítése exceltáblában, ami ma már nem számít nóvumnak, a feladat nem bonyolultabb, mint egy levelezőrendszer működtetése, ezért nehezen magyarázható, hogy miért fizet ki a társadalom ekkora összeget néhány magánvállalat, bank számára.

    A fent bemutatott problémák az elmúlt száz évben többször azonosításra kerültek, és ezek orvoslására többféle megoldási javaslat is született: teljes tartalékolás (teljes pénzrendszer); közpénzrendszer; valamint legújabban a digitális jegybankpénz bevezetése.  Ezeknek a javaslatoknak és releváns alváltozatainak azonosítása, bemutatása és összehasonlítása külön elemzést igényel.

    Összefoglalóan: mindhárom típusú megoldási javaslat lényege, hogy: 1. az állam visszaveszi a pénzteremtést a bankrendszertől, 2. az állam a pénzt, illetve a pénzkibocsátáshoz szükséges tartalékeszközt a semmiből bocsátja ki kamatmentesen a gazdaság pénzigényéhez igazítva. Ennek következtében a bankrendszer pénzteremtő szerepe megszűnik, a bankok tényleges közvetítővé válnak megtakarítók és hitelfelvevők között.  A pénzteremtés tehát állami monopóliummá válik, a hitelezés viszont piaci marad.

    A három javaslat közül a legelőrehaladottabb a digitális jegybankpénz bevezetése (azon alváltozata, ahol a bankbetétek döntő része digitális jegybankpénzbe áramlik át, és – az átmenetet leszámítva – nincs jegybanki rendelkezésre állás, azaz a jegybank nem ad kölcsönt a bankrendszernek). A digitális jegybankpénz bevezetése – amellett, hogy a korábban felsorolt többi problémát is megoldja – lehetővé teszi, hogy a háztartások és a vállalatok a bankrendszer kiiktatásával, közvetlenül birtokolhassanak jegybankpénzt digitális, online is elérhető számlapénz formájában; a számlavezetés pedig közjószággá válhat.

    A digitális jegybankpénz legfontosabb tulajdonsága – amellett, hogy jegybankkal szembeni követelést testesít meg, és digitálisan, online is hozzáférhető –, hogy minden háztartás és vállalat (valamint bank és állam) számára elérhető. A digitális pénz kiegyenlítése történhet számla vagy blokklánc alapon. Míg az előbbi esetén a pénzeket egy központi számítógép rögzíti, addig az utóbbi esetében a blokklánc; a megosztott főkönyv illetve számítógépek sokasága. A felhasználókat azonban valójában korlátozottan érdekli, hogy a pénz hogyan megy át egyik számláról a másikra; lényeg, hogy a rendszer biztonságosan, egyszerűen, gyorsan működjön. Egy külön blogbejegyzésben részletezzük a számla vs. blokklánc kiegyenlítés melletti érveket. Egyelőre nyitva hagyjuk azt a kérdést, hogy melyik az előnyösebb. Fogadjuk el, hogy a digitális jegybankpénzt mindkét módon bevezethetjük, a könnyebb érthetőség kedvéért viszont egyelőre gondolkodjunk számla alapon.

    A digitális jegybankpénz számla alapú bevezetése esetén a jegybank mindenki számára számlát vezet. Tekintve, hogy a számlavezetési rendszer kifejlesztése, vagy egy kész számlavezetői rendszer megvásárlása, valamint üzemeltetési költsége az összes kapcsolódó szolgáltatással együtt is elhanyagolható ahhoz az összeghez képest, amit ma ezért a szolgáltatásért a bankrendszer elkér a háztartásoktól és a vállalatoktól, a digitális jegybankpénz bevezetésével a számlavezetés gyakorlatilag közjószággá válhat, azaz minden háztartás és vállalat számára a számlavezetés, átutalás és a (mobiltelefonra kiküldött, „virtuális”) bankkártya használata akár ingyenes is lehet.

    A digitális jegybankpénz mellett a készpénz nem szűnne meg, a digitális jegybankpénz és a készpénz együtt tenné ki a teljes pénzmennyiséget. A bankoknál lévő betéteknek kötelezően lejárata lenne, így azok nem válhatnának pénzzé.

    A digitális jegybankpénz javaslat legfőbb előnyei lennének a következők:

    - évi közel 500 milliárd forint nyereség a pénzteremtés hasznából
    - évi közel 250 milliárd forint nyereség a számlavezetés közjószággá tételéből
    - az eladósodási kényszer megszűnése, a pénzügyi ciklusok kisebbé válása
    - a bankrendszertől való függőség megszűnése.

    Már egy ideje foglalkozunk a digitális jegybankpénz javaslattal, amelynek előnyei nyilvánvalóak. Nyitottak vagyunk, de egyelőre nem találkoztunk igazán erős ellenérvekkel. A kritikák egy része releváns kérdéseket vet fel, például: hogyan alakulna, alakulnának a hitelezés és a kamatok az új rendszerben; mi lenne a fedezete a pénznek; hogyan lehetne véghezvinni az átmenetet, stb. Más ellenvetések inkább a javaslat érzékenységéből, újdonságából, illetve annak meg nem értéséből származnak. Mindenesetre, a javaslathoz kapcsolódó összes releváns és kevésbé releváns kérdést, kritikát egy-egy blogbejegyzésben járjuk majd körbe.

    Hozzászólás

955