A jelenlegi pénzügyi rendszerben, amennyiben a banki hitelezés valamilyen oknál fogva megnehezül, ez visszaveti a gazdasági növekedést. Az új pénzügyi rendszerben ugyan a hitelező bankok nehezebben tudnának forrásokat összegyűjteni és így hitelezni, de kérdés, hogy ez hátrányt okoz-e?

Több előző cikkünkben is olyan új pénzügyi rendszert vázoltunk fel – ezt nevezzük a továbbiakban közpénzrendszernek –, ahol a pénzteremtés haszna az államnál jelenik meg, az egyre nagyobb pénzügyi válságok elkerülhetők, a pénzek pedig teljes biztonságba kerülnek. A közpénzrendszerben a pénzteremtés és a hitelezés különválik, kizárólag az állam (a jegybank) teremti a pénzt, a bankok pedig pénzügyi közvetítők megtakarítók és hitelfelvevők között. Egy korábbi cikkben elemeztük, hogy hogyan történik a pénzteremtés; ebben az írásban pedig azt járjuk körbe, hogy hogyan történik a hitelezés, lesz-e elég hitel, hogyan alakulnak a kamatok az új pénzügyi rendszerben.

A hitelezés folyamata a közpénzrendszerben

Az új pénzügyi rendszerben a bankok nem tudnának a semmiből pénzt teremteni; a bankok először megtakarításokat gyűjtenek, majd ezeket helyezik ki a hitelfelvevőknek. A bankok a közpénzrendszerben tehát tényleges pénzügyi közvetítők, épp úgy működnek, mint ahogy a tankönyvek a bankok működését ismertetik – tévesen – a jelenlegi rendszerre vonatkozóan.

A közpénzrendszer megvalósításához a korábbiakban többféle alternatívát vázoltunk fel, ezek egyike a digitális jegybankpénz bevezetése, a hitelezéssel kapcsolatos pénzmozgásokat és mérlegváltozásokat ebben a változatban szemléltetjük. (A hitelezés tartalmilag hasonló módon történik az összes többi változatban is, ezek azonban a jelen írásban nem kerülnek egyenként bemutatásra.)

Emlékeztetőül: a digitális jegybankpénz változatban minden gazdasági szereplő – háztartások, vállalatok, állam, bankok – számláját a jegybank vezeti, azaz az összes pénz a jegybanknál (illetve készpénz-formában) van, a bankok pedig lekötött megtakarításokat tárolnak és helyeznek ki hitelezésre.

Mind a megtakarító, mind a bank, mind a hitelfelvevő tehát számlával rendelkezik a jegybanknál. A hitelezés folyamata során első lépésben a megtakarító pénzt utal a banknak a jegybanki számlákon keresztül; ezzel párhuzamosan a bank mérlegében eszközoldalon pénz, forrásoldalon a megtakarító befektetése jelenik meg. Második lépésben a bank pénzt utal a hitelfelvevőnek szintén a jegybanki számlákon keresztül; ezzel párhuzamosan pedig a bank mérlegében eszközoldalon pénz helyett a kihelyezett hitel jelenik meg.

A hitelezési folyamat során a pénz ide-oda vándorol a jegybanki számlákon a megtakarító, a bank és a hitelfelvevő között, a pénzmennyiség azonban végig változatlan marad. Bár a hitelezéssel a bank mérlege nő, a közpénzrendszerben a bankoknál elhelyezett befektetéseknek kötelező lejárata van, így azok nem használhatók pénzként és nem is tekinthetők pénznek, ezért a bankmérleg növekedése nem okoz pénzmennyiség-növekedést.

A forrásgyűjtés nehezebbé válik a bankok számára

A bankoknak nehezebbé válik a források gyűjtése a közpénzrendszerben:

Egyrészt – mint már elemeztük – a bankok hitelezéskor nem tudnak pénzt („megtakarítást”) teremteni a semmiből, kénytelenek megtakarításokat gyűjteni a hitelezést megelőzően.

Másrészt a közpénzrendszerben megszűnik a bankok kivételezett helyzete. A közpénzrendszerben a pénzek és a hitelek különválnak. Míg a pénzek maguktól is biztonságban vannak, a bankoknál lévő befektetések kockázatát a bankokba pénzt elhelyező megtakarítók állják. Nyilvánvaló, hogy nehezebb pénzeket vonzani a bankba, ha a megtakarítóknak vállalniuk kell a bank kockázatát.

De mi lesz így a gazdaság pénz- és hitelellátásával?

Bár társadalmilag nem aggasztó, hogy a bankok nem tudnak egyszerűen forráshoz jutni, az viszont már aggasztó lenne, ha ennek következményeként csökkenne a gazdasági növekedés. Elemezzük, hogy a bankok forrásgyűjtésének nehezebbé válása hogyan hatna a gazdaság növekedési kilátásaira a közpénzrendszerben!

Növekvő gazdaságnak bővülő pénzmennyiségre van szüksége. Mivel a jelenlegi pénzügyi rendszerben a friss pénzeket elsősorban a hitelek biztosítják, így a bankok esetleges forrásszűkössége kedvezőtlen hatással lenne a gazdasági növekedésre. A közpénzrendszerben azonban a gazdaság bővülő pénzigényét adósságmentesen az állam (a jegybank) – nem pedig a bankrendszer – teremti meg; ezért a bankok forrásainak szűkülése nem veszélyezteti a gazdaság pénzellátását.

A gazdaság fejlődéséhez viszont nem csak pénzre, hanem hitelekre is szükség van. Érdemes mindenekelőtt megállapítani, hogy nem minden hitel fontos a gazdaság fejlődése szempontjából: a fogyasztási hitelek, bár növelhetik az egyén fogyasztását a jelenben, a jövőbeni fogyasztás tekintetében csökkenő tendenciát eredményeznek. A meglévő eszközök – például egy meglévő lakás – vásárlására nyújtott hitelek látszólag segítenek az eszköz megvételében, ugyanakkor a könnyen elérhető hitelek egyúttal meg is emelik ugyanezen eszközök árát.

Ezzel szemben a beruházási hitelek – például gyárak, új lakások építése vagy a humán tőkébe való befektetés – ténylegesen fontosak a gazdasági fejlődés szempontjából, mivel ezek segítik, illetve saját tőke nélkül is lehetővé teszik olyan beruházások, befektetések megvalósulását a jelenben, amelyek a jövőben a gazdaság kínálati oldalának bővüléséhez vezetnek.

Tehát, míg a fogyasztási, valamint a meglévő eszközök vásárlására nyújtott hitelek szűkebbé válása nem, a beruházási hitelek szűkössé válása kedvezőtlenül hatna a gazdasági növekedésre. Ezért a növekedés szempontjából az a kérdés, hogyan változik a beruházási hitelek kínálata, elérhetősége?

Beruházási hitelek kínálata, kamata a közpénzrendszerben

A közpénzrendszerben a kamatokat – alapesetben – a megtakarítások kínálata és kereslete alakítja. Ha nincs elegendő hitel, akkor a megtakarítások piaca a kamatok növekedésével kerül egyensúlyba: magasabb kamatok mellett nő a megtakarítások kínálata, mivel jobban megéri a pénzt befektetni, emellett ugyanakkor csökken a hitelek iránti kereslet is, mivel magasabb kamatok mellett már csak kevesebb beruházás valósítható meg nyereségesen.

Míg a fogyasztási és meglévő eszközök vásárlására nyújtott hitelek szűkebbé válása nem feltétlenül veti vissza a gazdasági növekedést, a magasabb kamatok azt eredményezhetik, hogy nem valósulnak meg a gazdaság számára hasznos, alacsonyabb kamat mellett amúgy megtérülő termelő beruházások, így csökkenhet a gazdasági növekedés.

A jegybank azonban a közpénzrendszerben dönthet úgy, hogy beavatkozik a hitelezési folyamatokba: ha túl szűkösnek találja a hitelkínálatot és túl magasnak a kamatokat, úgy lazíthat az általános pénzügyi feltételeken, például növelheti az állam számára történő pénzteremtést, vagy a bankoknak kedvezményes kamatok mellett hitelt ad továbbhitelezésre.

Tekintettel arra, hogy a gazdasági fejlődés szempontjából tehát nem általában a hitelek, hanem elsősorban a beruházási hitelek a fontosak, célszerűbbnek tűnik a hitelezési folyamatokba történő célzott beavatkozás: a jegybank nem általában a hitelekre, hanem elsősorban a beruházási hitelek kínálatára, azok kamatjaira kíván hatással lenni; ezt úgy érheti el, hogy kedvezményes hitelt nyújt a bankok számára alacsony kamat mellett termelő beruházások finanszírozásához.

Összefoglalás

A gazdaságnak nem általában hitelre, hanem elsősorban pénzre, valamint termelő beruházások finanszírozására van szüksége; a közpénzrendszerben mindkettő biztosítható. A gazdaság megfelelő pénzellátását az állam (a jegybank) biztosítja. Bár a hitelek kamatait – alapesetben – a megtakarítások kínálata és kereslete alakítja, a jegybank célzott programokkal bővítheti a hitelkínálatot a beruházási hitelek területén, biztosítva ezzel a magasabb gazdasági növekedést.