PÉNZRIPORT | Blog

A Pénzriport alternatív pénzügyi honlap. A Pénzriport küldetése: ismeretterjesztés a globális pénzügyi rendszer valódi helyzetéről és természetéről, valamint kilépési stratégiák és alternatívák javasolása.

Hogyan vihetjük át a meglévő egyenlegeket az új pénzügyi rendszerbe?

2020.06.22. | 743

Az új pénzügyi rendszert indíthatjuk tiszta lappal, de át is vihetjük a meglévő tartozás-követel egyenlegeket. Kérdés, hogy hogyan?

A jelenlegi pénzügyi rendszerben jelentős tartozás-követel egyenlegek halmozódtak fel. Felmerülhet az igény, hogy az új pénzügyi rendszerbe való átmenettel párhuzamosan felülvizsgáljunk néhány egyenleget; ezt a lehetőséget egy külön cikkben elemezzük majd. A jelen írásban arra a kérdésre keressük a választ, hogy hogyan lehet áttérni az új pénzügyi rendszerbe a meglévő pénzek, tartozások-követelések átvitelével.

A jelenlegi és az új pénzügyi rendszer szerkezetének összehasonlítása

Elsőként elemezzük a jelenlegi és az új pénzügyi rendszer szerkezetét, hogy pontosan azonosítani tudjuk az eltéréseket.

Jelenlegi pénzügyi rendszer

A jelenlegi pénzügyi rendszerben három intézmény rögzíti a pénzügyi egyenlegeket:

- Jegybank: a pénzek egy – jellemzően kisebb – részét a jegybank tárolja: a jegybank teremti a készpénzt, valamint vezeti az állam és a bankok számláit, ezek az egyenlegek a jegybank forrásoldalán találhatók. A jegybankok eszközoldalán – a pénzügyi rendszer központjában lévő országokat leszámítva – pedig elsősorban devizatartalék áll.

- Bankok: a pénzek nagyobb részét a bankok teremtik és tárolják. A jelenlegi pénzügyi rendszerben nem különülnek el egymástól élesen a látra szóló betétek és a lekötött megtakarítások, mivel a lekötött megtakarítások – jellemzően azonnal is, de idővel mindenképpen – látra szóló betétté változhatnak; így mind a látra szóló, mind a lekötött betétekre – széles értelemben – pénzként tekinthetünk. A bankok forrásoldalán ezek a – széles értelemben vett – pénzek, valamint a bankok saját tőkéje áll. A bankok eszközoldalán elsősorban hiteleszközök – például a háztartások és vállalatok kölcsönszerződései, államkötvények –, illetve valamennyi jegybankpénz állnak.

- Államkötvények: Az államkötvények nagyobb részét jellemzően nem a bankrendszer tárolja, hanem az államkötvények tulajdonosai birtokolják közvetlenül. A kötvényekre a bankokhoz hasonló, tartozás-követel egyenlegeket rögzítő intézményekként tekinthetünk: forrásoldalon a kötvénytulajdonosok állammal szembeni követelése, kvázi lekötött pénz; eszközoldalon az állam tartozása áll.

Új pénzügyi rendszer

Az új pénzügyi rendszerben két intézmény rögzíti a pénzügyi rendszer egyenlegeit:

- Jegybank: a jegybanknál vannak a pénzek (készpénz, valamint digitális jegybankpénz), ezek állnak a jegybank forrásoldalán. A pénzek az állam által kibocsátott pénzképzési tartalékkal szemben képződnek, ezek vannak a jegybank eszközoldalán.

- Bankok: a bankok lekötött megtakarításokat, befektetéseket tárolnak, valamint saját tőkével rendelkeznek forrásoldalon; és hitelekkel illetve valamennyi jegybankpénzzel rendelkeznek eszközoldalon.

Az új pénzügyi rendszerben az állam csak a jegybanki pénzpolitika által meghatározott mértékben költhet többet (kevesebbet), de ezen túlmenően nem adósodhat el, így nem keletkezik új államadósság (legfeljebb a korábbi, meglévő állomány továbbgörgetésével kapcsolatosan).

Különbség a jelenlegi és az új pénzügyi rendszer szerkezete között

A mérlegek elemzésével megállapíthatjuk, hogy az új rendszer szerkezetében három fő ponton tér el a jelenlegitől:

1. Az összes pénz a jegybanknál van,
2. Nincs államadósság,
3. Nincs devizatartalék.

Hogyan juthatunk át a jelenlegi rendszerből az új pénzügyi rendszerbe?

Az azonosított három különbség alapján három helyen és lépésben szükséges változtatás a pénzügyi rendszeren:

1. A banki látra szóló betétek jegybankpénzre váltása

Első lépésben a bankoknál lévő látra szóló betéteket át kell váltani jegybankpénzre.

A bankok tartozásoktól szabadulnak meg akkor, amikor a látra szóló bankbetétek elhagyják a bankokat, ezért a bankoknak kötelezettségeik átvételéért cserébe fizetni kell a jegybanknak. A bankok azonban jellemzően nem rendelkeznek elegendő jegybankpénzzel, ezért az átváltás biztosításához a jegybank többlet jegybankpénzt biztosíthat a bankok számára.

A bankok rendelkeznek valamekkora államkötvény-állománnyal is; kézenfekvő lehetőség, hogy a jegybank ’megvásárolja’ az államkötvényeket a bankoktól: azaz a jegybank a semmiből jegybankpénzt teremt és elcseréli azt a bankokkal államkötvényre. Az államkötvények megvásárlása azért is kedvező választás, mivel a jegybank az átmenet legvégén állam által kibocsátott pénzképzési eszközöket kíván tartani az eszközoldalon; az államadósságok pénzképzési eszközre váltása pedig megvalósítható. (Ld. később).

A bankok azonban még az államkötvényeik eladásával sem biztos, hogy rendelkeznek elegendő jegybankpénzzel a látra szóló betétek jegybankpénzre váltásához; ezért a jegybank további kölcsönt nyújthat a bankok számára az átmenet biztosításához a bankok meglévő hiteleszközeinek – például jelzáloglevelek, vállalati kötvények, hitelek – fedezete mellett.

A kölcsönnyújtás során a jegybank mérlege eszközoldalon a bankoknak nyújtott hitellel, forrásoldalon jegybankpénzzel bővül. A bankok már nem a korábbi betéteseknek, hanem a jegybanknak tartoznak, így a bankok mérlegének forrásoldalára a látra szóló bankbetétek helyére jegybanki követelés kerül. A meglévő banki hitelek azonban folyamatosan visszafizetésre kerülnek az adósoktól a bankok felé, ezáltal a bankok folyamatosan tudnak törleszteni a jegybank felé; így a kölcsönnyújtáshoz kapcsolódó hitelek és követelések végül eltűnnek majd mind a jegybank, mind a bankok mérlegéből.

A folyamattal párhuzamosan a bankoknál maradó adósságok és lekötött betétek is folyamatosan járnak le, valamint folyamatosan lesznek új hitelfelvevők és befektetők is. Feltételezhetjük, hogy a hitelállomány összességében nem változik jelentősen, akár enyhén bővülhet is, amennyi hitel visszafizetésre kerül, közel hasonló értékű új hitelfelvétel történik.

Mivel a jegybankpénzek bőségesen rendelkezésre állnak, a jegybankpénz-tulajdonosok egy része – például a korábbi államkötvény-tulajdonosok (ld. később) – feltételezhetően kifejezetten keresi a kamatot hozó befektetési lehetőségeket, így valószínűsíthető, hogy – további jegybanki hitelezésélénkítő-beavatkozás hiányában is – elegendő jegybankpénz-tulajdonos dönt úgy, hogy pénzét bankba fekteti, ennek következtében elegendő megtakarítás áll majd a bankok rendelkezésére a hitelek finanszírozásához.

Az első lépés végére a jegybank mérlegében eszközoldalon a devizatartalék, valamint a bankoktól átvett államadósságok, forrásoldalon pedig jegybankpénzek állnak. A bankok pedig ekkorra eszközoldalon már csak hiteleket (és valamennyi jegybankpénzt), forrásoldalon pedig lekötött megtakarításokat, befektetéseket (valamint valamennyi saját tőkét) tárolnak.

Az első lépés mérlegváltozásait – némi egyszerűsítéssel – az alábbi ábra szemlélteti:


2. Az államadósság – fokozatos – jegybankpénzre váltása

Elemeztük, hogy az új pénzügyi rendszerben nem keletkezik új államadósság, a bankoknál lévő állomány pedig már az egyes lépés során a jegybankhoz került. De mi legyen a forgalomban maradt állománnyal?

Kézenfekvő lehetőség, hogy egy átmeneti időszakban az állam nem bocsát ki új pénzkibocsátási tartalékot, hanem a jegybank a meglévő államadósságokat vásárolja meg. Az államadósságok jegybankpénzre váltása nem egyszerre, hanem fokozatosan történhet. Amennyiben például a gazdaság friss pénzigénye átlagosan a GDP 1,5 százaléka évente, úgy a jegybank átlagosan ennyi meglévő államkötvényt venne évente.

Az államadósság jegybankpénzre váltásának ütemét nem érdemes kőbe vésni, az az aktuális gazdasági és inflációs folyamatok alapján alakítható. Amennyiben nagyobb az inflációs nyomás a gazdaságban, úgy a jegybank dönthet alacsonyabb átváltási ütem mellett, és vica versa.

A jegybanknak érdemes lehet folyamatosan a rövidtávon lejáró adósságokat megvásárolni, illetve a lejárókat frissen teremtett pénzzel kifizetni, annak érdekében, hogy minél kevésbé kelljen az államnak a megmaradó államadósság-állományt újrafinanszírozni. Amennyiben a jegybank – a gazdaság pénzigénye alapján – nem tudja az összes lejáró államadósságot megvásárolni, úgy az állam kénytelen a meg nem vásárolt állományt refinanszírozni, azaz új államadósságot (államkötvényt) kibocsátani, melynek eladásából befolyó összegből az állam kifizetheti a lejáró adósságot.

Az új pénzügyi rendszerben a jegybank nem fizet kamatot a jegybankpénzekre, így a kockázatmentes kamat nulla. Vélhetően sok megtakarító, például a korábbi államkötvény-tulajdonosok keresnek alacsony kockázatú megtakarítási lehetőséget, ezért feltételezhető, hogy a még meg nem vásárolt, de lejáró államadósság-állomány igen alacsony kamat mellett újrafinanszírozható. Az alacsonyabb refinanszírozási kamat segít abban, hogy a megmaradó állomány ne duzzadjon jelentősen tovább, és így minél hamarabb elfogyjon a forgalomban lévő államadósság-állomány.

Mindenesetre az átváltási folyamat végére az összes államadósság a jegybank kezébe, a jegybank eszközoldalára kerül. Tekintve, hogy a jegybank – a legtöbb országban – az állam tulajdona, a jegybanknál lévő államadósság nem tényleges adósság, mivel ezzel az állam saját magának tartozik, így ez az államadósság már megszüntethető.

Az államadósság megszüntetésének technikai módja lehet, hogy átnevezzük az államadósságokat pénzképzési tartaléknak. De az államadósság megszüntethető úgy is, hogy az állam az államadósság-állománnyal azonos mennyiségű pénzteremtési tartalékot bocsát ki, amelyet a jegybank megvásárol, majd az állam a befolyó pénzből „fizeti ki” a saját adósságát.

Mindkét változat esetén végül a jegybank eszközoldalán devizatartalék, valamint pénzképzési tartalék, forrásoldalán pedig jegybankpénzek állnak.


3. Devizatartalék megszüntetése

A pénzügyi rendszert már jelentősen átalakítottuk az első és második pontban, egy lépés maradt hátra: a devizatartalék megszüntetése (illetve olyan minimális szintre csökkentése, amely még éppen elégséges az átmeneti külkereskedelmi hiányok ellensúlyozására).

Korábban elemeztük, hogy a gazdasági szereplők által használt pénz fedezet nélkül is értékes, mivel a gazdaság keresletet támaszt rá a bővülő ügyletek lebonyolítására, valamint megtakarítási célból. Ezért értelmetlen dolog a pénzt „devizatartalékkal” szemben képezni; a „devizatartalékolás” a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egyik ország – ahelyett, hogy saját maga számára tenné – egy másik, a devizatartalékot kibocsátó ország számára teremti a pénzt.

Míg a devizatartalék képzése ajándék vásárlóerő-átadást, a devizatartalék megszüntetése a vásárlóerő visszavételét eredményezi.

A devizatartalék (más országok államkötvényeinek tartása) megszüntethető – illetve jelentősen csökkenthető – többféle módon: a devizatartalék (1) átváltható reál befektetésekre, részvényekre, nemesfémekre, (2) akár szétosztható az ország állampolgárai között, illetve felhasználható (3) a hazai pénz vásárlására, erősítve ezzel annak árfolyamát.

A választást nem érdemes siettetni, a devizatartalék megszüntetését érdemes az átmenet folyamatának végére hagyni annak érdekében, hogy a devizatartalék – szükség esetén – felhasználható legyen a hazai pénz védelmében: amennyiben a hazai pénz árfolyama gyengülne az átmenet során, úgy a jegybank felhasználhatja a devizatartalékot a hazai pénz vásárlására, erősítve ezzel annak árfolyamát.

Amennyiben viszont az átmenet már jelentős mértékben lezárult, úgy a fenti lehetőségek mind megvalósíthatók anélkül, hogy ez jelentősen kockáztatná a hazai árfolyam stabilitását: a jegybank tehát a devizatartalékot reál befektetésekre válthatja át, vagy akár szétoszthatja az ország állampolgárai között. Harmadik lehetőség, hogy jegybank a devizatartalékból hazai pénzt is vásárol – ezzel a jegybank jegybankpénzt von be, szüntet meg – , az átmenet végén azonban a hazai devizavásárlás már inkább túlzott árfolyam erősödést eredményezhet. Ennek ellensúlyozására a jegybank – a devizatartalék leépítésével párhuzamosan – akár többlet pénzt teremthet az állam számára.

A devizatartalék megszüntetésének ütemezését szintén nem érdemes kőbe vésni, az mindig az aktuális gazdasági szükségletek, illetve az árfolyamváltozások alapján alakítható.

Az átmenet végére elértük az új pénzügyi rendszer szerkezetét. Ekkor a jegybank eszközoldalán már csak pénzképzési tartalék, forrásoldalán jegybankpénzek állnak. A bankok eszközoldalán pedig hitelek (illetve valamennyi jegybankpénz), valamint forrásoldalon lekötött megtakarítások, befektetések (valamint valamennyi saját tőke) találhatók.


Összefoglalás

Az új pénzügyi rendszert nyithatjuk tiszta vagy félig tiszta lappal, de átvihetjük a rendszerbe az összes meglévő tartozás-követel, pénzegyenlegeket is. A meglévő egyenlegek átvitele esetén a változás három fő lépésből áll: (1) A bankoknál lévő (látra szóló) pénzek átkerülnek a jegybankhoz, amely lépés támogatásához a jegybank megvásárolja a bankoknál lévő államkötvényeket, illetve további kölcsönöket nyújt a bankok számára fedezet mellett, amelyek később visszafizetésre kerülnek. (2) A jegybank a kintlévő államadósságot fokozatosan beváltja jegybankpénzre. (3) A devizatartalék fokozatosan átváltható értékes reál befektetésekké, vagy szétoszthatóvá válik, illetve felhasználható a hazai pénz erősítése érdekében.




PÉNZRIPORT | Blog

A Pénzriport alternatív pénzügyi honlap. A Pénzriport küldetése: ismeretterjesztés a globális pénzügyi rendszer valódi helyzetéről és természetéről, valamint kilépési stratégiák és alternatívák javasolása.

TOP