PÉNZRIPORT | Blog

A Pénzriport alternatív pénzügyi honlap. A Pénzriport küldetése: ismeretterjesztés a globális pénzügyi rendszer valódi helyzetéről és természetéről, valamint kilépési stratégiák és alternatívák javasolása.

Kié a pénzteremtés haszna ?

2019.11.17. | 3566

A jelenlegi pénzügyi rendszerben a bankok és a jegybank különböző módon teremtenek pénzt, és szintén pénz keletkezik az államadósság növekedésekor. De kié a pénzteremtés haszna az egyes pénzteremtési módok esetén: a hazai bankrendszer tulajdonosaié, vezetőié és ezek érdekköreié, a devizatartalékot kibocsátó államé, annak bankrendszeréé, a pénzeszközzel rendelkezőké vagy az államé? Esetleg kisebb, nagyobb mértékben mindegyiké ezek közül? Ezeknek járunk utána.

Az előző cikkben rendszereztük, hogy milyen számos és különböző módon teremtődik a pénz a jelenlegi pénzügyi rendszerben. Friss pénzt teremt a kereskedelmi bank (1) hitelezéskor, (2) reáleszköz – például ingatlan, részvény – vásárlásakor, (3) kamatfizetéskor, (4) a bankok teremthetnek friss pénzt egymásnak, pénz teremtődik (5) a bank saját tőkéjének növekedésekor, és bizonyos értelemben pénz teremtődik akkor is (6) amikor bankba készpénzbefizetés történik vagy az állam a lakosság és a vállalatok részére utal. A jegybank pénzt teremt (1) devizatartalék-képzéskor, (2) hitelezéskor, meglévő banki eszközök vásárlásakor, közvetlen kötvényvásárláskor, (3) reáleszköz-vásárláskor, (4) kamatfizetéskor, valamint pénz keletkezik (5) a jegybank saját tőkéjének növekedésekor. Szintén pénz teremtődik az államadósság növekedésével, amelynek oka lehet az (1) elsődleges költségvetési egyenleg hiánya, (2) a kamat, illetve (3) egyéb tételek.

A jelen cikkben arra a kérdésre keressük a választ, hogy ki nyer az egyes pénzteremtési módok esetén. A kérdés megválaszolásához nem kerülhetjük meg, hogy újra végig ne menjünk az egyes pontokon. Az elemzést követően tudjuk azonosítani a pénzteremtés nyerteseit, ami segíti a kérdés továbbgondolását.

Banki pénzteremtés haszna

A sorrendiséget tartva, kezdjük a kereskedelmi banki pénzteremtési módok nyerteseinek azonosításával.

1. Banki hitelezés haszna

A banki hitelezésből származó haszon nyerteseinek azonosításához kétféle nyereségtípust különböztethetünk meg: kamatkülönbözet, valamint „kedvezményes hitel”.

Kamatkülönbözet

A bankrendszer hitelezéskor kamat mellett „ad kölcsönt” a hitelfelvevő számára. Technikailag az történik, hogy a bankrendszer a hitelfelvevő számláját megnöveli a „felvett hitel” összegével; a hitelfelvevő a pénzt a jelenben elkölti, így a hitel összege más gazdasági szereplők (például lakosság, vállalatok) számlájára kerül.  A hitelfelvevő a hitelfelvételkor garantálja, hogy a jövőben a pénzt „visszafizeti” a banknak, azaz más gazdasági szereplőktől az egyenleget kamatostul visszaszerzi a saját számlájára. Amikor a bank „levonja” a törlesztőrészletek összességét az adós számlájáról, akkor megsemmisíti a számlapénzt. Számlapénz-teremtéskor a bankok – elméletben – tartozást bocsátanak ki, ez a tartozás megsemmisül a hitel visszafizetésekor.

A folyamat során a bankok eszközoldalán magasabban kamatozó hitelpapír áll, amivel szemben a bankok alacsonyabb kamatot fizetnek a teremtett számlapénzekre. Ezáltal a bankok számára kamatkülönbözet-nyereség keletkezik. Elméletben a hitelkamatok azért magasabbak, mint a betéti kamatok, mert a bankrendszer számára a hitelezés kockázatos tevékenység. Az a kockázat áll fenn, hogy a bankok „nem kapják vissza” a pénzüket, ami azt jelenti, hogy a hitelfelvevők nem tudják a számlájukon biztosítani a szükséges egyenleget a hitelező bank számára, így a bank saját tartozása fennmarad, illetve más gazdasági szereplőknél marad. Tekintettel arra, hogy a bankok „tartozása” a gyakorlatban lejárat nélküli, ez nem igazi tartozás. A bankok nem teljesítés esetén reálértéket nem veszítenek, inkább számviteli nyereségről kényszerülnek lemondani.

Jelzáloghitelezés és az államadósság „finanszírozása”

A bankok szerencséjére azonban a kamatkülönbözet haszonnal járó hitelezés jelentősebb része – két meghatározó szegmense: a jelzáloghitelezés, valamint az államadósság „finanszírozása” – a gyakorlatban normál időszakban kockázatmentesnek mondható:

- Jelzáloghitelezés: Jelzáloghitelezés során egy bank ingatlanfedezet mellett ad hitelt (teremt pénzt) az ingatlan értékének egy részére. Mindaddig, amíg az ingatlan értéke nem csökken, a bankot nem érheti kár, hiszen nem fizetés esetén jogot formálhat az adós ingatlanjára. Mivel az ingatlanárak jelentős részben együtt mozognak, a bank számára a kockázatot inkább az jelenti, hogy az ingatlanok értéke nő-e vagy csökken. A jelenlegi pénzügyi keretrendszer a gyakorlatban nem képes az összadósság-állomány csökkentésére, így az egyre nagyobb eladósodás és az egyre növekvő ingatlanárak egyirányú utcát jelentenek. A hitelező banknak ezért valójában korlátozottan kell aggódnia amiatt, hogy az ingatlanárak hosszabb távon, tendenciózusan csökkenésnek indulnak, és így folyamatosan veszítene a jelzáloghitelezésen.

- Államadósság-finanszírozás: Az államkötvények vásárlása – hasonlóan a jelzáloghitelezéshez – a gyakorlatban szintén kockázatmentes hitelezésnek számít. Az állam hazai pénzben nem megy csődbe, a bankrendszer mindig egyre nagyobb mértékű államadósságot tud maga előtt görgetni, „finanszírozni”; ha pedig a bankrendszer mégsem kívánná tartani az államkötvényeket, akkor a jegybank beváltja azokat jegybankpénzre. Az államadósság finanszírozásakor a bankrendszer első körben jegybankpénzzel fizet az állam számára, de ahogy az állam a pénzt elkölti, a pénz visszaáramlik a bankrendszerbe. Így végül a bankrendszer államkötvényekre tesz szert eszközoldalon, és betétekre a forrásoldalon. Az államadósság és a betéti kamatok különbsége a bankok nyeresége. A bankrendszer kedveli a hosszú lejáratú, kockázatosnak mondott, ezért jellemzően magasabban kamatozó államkötvényeket. A bankok számára a hosszabb lejárat nem hordoz tényleges extra kockázatot, a gyakorlatban ugyanis az államkötvényeknek igen korlátozott a nem fizetési, likviditási kockázata, mivel szükség esetén ezek bármikor beválthatók a jegybanknál jegybankpénzre.

Önmagában az a tény, hogy a jelzáloghitelezés, valamint az államadósság-finanszírozás a gyakorlatban szinte kockázatmentes, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindkét tevékenység nagyon nyereséges lenne. A bankok nyereségességét veszélyeztetheti az egymással való verseny. A banki piac a legtöbb országban azonban oligopol jellegű, azaz néhány bank uralja a piac meghatározó részét, amelyek jellemzően nem versenyeznek egymással az utolsó százalékpontig a jelzáloghitel-kamatok, illetve a hosszabb távú államadósság-kamatok leszorításában. Nagyrészt ennek tudható be, hogy a bankrendszer jelentős nyereség termelésére képes. A kamatnyereség a bank saját tőkéjét növeli (lásd később).

A teljesség kedvéért érdemes rámutatni arra, hogy a bankok hitelt nyújtanak tényleges fizetési kockázatot tartalmazó tevékenységekre is: például jelzáloggal nem fedezett új projektek finanszírozására. Ezek a hitelezési szegmensek azonban általában kisebb részt foglalnak el a bankok hitelezési portfóliójában.

„Kedvezményes hitelezés”

A banki hitelezés hasznából származó nyereség elemzésekor meg kell említenünk egy külön hitelezési szegmenset, amelyet „kedvezményes hitelezésnek” neveztünk el.

Érdemes látni, hogy egy, a betéteket megtartani képes bank akár rendkívül kedvezményes feltételek mellett is nyújthat hitelt a bank tulajdonosai, vezetői és azok érdekkörei számára. Például egy bank a tulajdonos érdekkörébe tartozó vállalkozás számára hitelt nyújthat 20 évre kedvező kamatozással, akár úgy is, hogy a hitel 20 év múlva újra megújításra kerül. Hasonló hitelezési tevékenység történik akkor, ha egy, a banki tulajdonosi érdekkörbe tartozó vállalkozás kötvényeket bocsát ki, és azt a bank folyamatosan vásárolja és tartja. A valóságban nincs egyértelmű választóvonal a kölcsön, a kedvezményes kölcsön, illetve az ajándék pénzteremtés között.

A kedvezményes kölcsön felhasználható például bármilyen ingatlan, részvény, vállalkozás, államkötvény vagy egyéb eszközök vásárlására. Elméletben szabályok korlátozzák a bankot abban, hogy a bank tulajdonosi érdekkörébe tartozó vállalatoknak hitelt nyújtson, valamint, hogy egy érdekkörnek arányaiban túl sokat hitelezzen. A gyakorlatban azonban nem mindig lehetséges megállapítani, hogy ki a tényleges tulajdonosa egy adott vállalkozásnak.

2. Banki reáleszköz-vásárlásból származó haszon

A banki pénzteremtés második azonosított formája, hogy a bankok reáleszközt, például ingatlant, részvényt, aranyat „vásárolhatnak” az általuk kibocsátott számlapénzből. Elméletben azonos értékű dolgok cserélnek gazdát: a bank reáleszközre tesz szert, de cserébe „eladósodik”, azaz számlapénzt bocsát ki. A bank kockázata, hogy az általa „vásárolt” reáljavak értéke kevésbé tempósan nő, mint ahogy a bank tartozása, azaz, mint amennyi kamatot fizet a bankbetétekre. A gyakorlatban azonban a bankrendszer tartozása lejárat nélküli, így a banki számlapénzek jellemzően nem kerülnek beváltásra semmire. Ezért a gyakorlatban a bankrendszer számára – kvázi ajándékba – rendelkezésre állnak mindazok a reáljavak, amelyeket számlapénzteremtés ellenében szerzett. (A bankokat azonban jogszabályok korlátozzák annyiban, hogy reáleszközöket közvetlenül csak a teljes mérlegük meghatározott hányadáig vásárolhatnak.)

3. Banki kamat haszna

A banki pénzteremtés következő formája a banki kamatfizetés, ahol a bank kamatot „fizet” a betéteseknek, azaz növeli a betétesek számlájának egyenlegét a kamattal. A banki kamat a betétesek számára történő pénzteremtés, azaz a betétesek nyeresége. Ezt a nyereséget érdemes azonban nem csak önmagában, hanem az alternatívákhoz is viszonyítani, azaz megnézni azt, hogy a betétes nyer-e azáltal, hogy banki számlapénzt tart és annak kamatait megkapja, ahhoz képest, mintha másba fektetné a pénzét. Például érdemes megvizsgálni, hogy mekkora a betétek kamata az inflációhoz, illetve más eszközök (például ingatlanok) áremelkedéséhez képest.

4. Banki egymásnak történő pénzteremtés haszna

Rámutattunk, hogy a bankok képesek egymás számára is pénzt teremteni úgy, hogy egymásnak hitelt nyújtanak, illetve egymás kötvényeit lejegyzik. Elvileg bankrendszeri szinten nincs nyereség abban, ha a bankok egymás számára pénzt teremtenek, mivel a teremtett új pénz egyúttal – a másik banknál – új tartozást is jelent. A számviteli szabályok és azok betartatása szabályozza a bankokat úgy, hogy az önmaguknak történő pénzteremtéssel a gyakorlatban se lehessen tényleges nyereséget kimutatni.

5. Banki sajáttőke-növekedés haszna

Szintén rámutattunk arra, hogy a bank saját tőkéje nő a bank – például kamatkülönbözet során szerzett – nyereségével, valamint az eszközök felértékelődésekor. A bank saját tőkéjének növekedésekor a bank pénzt teremt tulajdonosai számára, amellyel a tulajdonos ténylegesen akkor rendelkezhet, amikor a bank a saját tőkéjének egy részét osztalék formájában kifizeti számára, azaz a saját tőke rubrikából átír valamennyi számot a tulajdonos bankszámlájára.

Érdemes látni, hogy a bank saját tőkéje egy számviteli fogalom, a bank tulajdonosai pedig abban érdekeltek, hogy minél nagyobb legyen a számviteli nyereség, mivel ez teszi lehetővé a nagyobb osztalékfizetést. Elméletben a számviteli törvények egyértelműen rögzítik, hogy mi az, amit a bank nyereségként, sajáttőke-növekedésként elkönyvelhet. A nehézséget az okozza, hogy a banki számvitel bonyolult szakterület, és leginkább azok értenek hozzá és látnak rá, akik jellemzően a bank oldalán állnak, illetve akiket a bank fizet. Ha nem elég kompetens a szabályozóhatóság, akkor az is előfordulhatna, hogy a bankok inkább a maguk számára használnák ki a könyvelési lehetőségeket; például eszközeiket mesterségesen felülértékelnék, vagy bonyolult határidős struktúrákon keresztül fiktív nyereséget mutatnának ki.

Összefoglalva tehát, hogy kié a banki pénzteremtés haszna: leginkább a bank tulajdonosai, vezetői és ezek érdekkörei a haszonélvezők, azzal, hogy a bankrendszer képes pénzt teremteni. A bank általában kamatkülönbözet-nyereségben részesedik, ezen belül a nagy hitelezési szegmensek: a jelzáloghitelezés és az államadósság-finanszírozás extraprofitot hordoznak, mivel ezek – az oligopol piacszerkezet miatt – jelentős kamatkülönbözet-nyereséget tartalmaznak úgy, hogy a valóságban szinte kockázatmentesnek tekinthetők. A bankok azzal is nyernek, hogy az általuk semmiből teremtett pénzt – meghatározott mértékben – reáljavakra cserélhetik be. A bank tulajdonosai részesülhetnek a bank nyereségéből osztalék formájában, minél nagyobb a bank számviteli eredménye, annál nagyobb lehet az osztalék. A tulajdonosi osztalék-nyereségen túl a bank tulajdonosai, vezetői és érdekköreik előnyhöz juthatnak a bank pénzteremtési képessége által úgy is, hogy a bankok saját maguk számára „kedvezményes hitelt” nyújtanak. A banki pénzteremtés hasznából a betétesek is részesülhetnek, elsősorban akkor, ha magasak a (reál)kamatok.

Tudjuk, hogy az cikk eddigi megállapításainak követése jelentős odafigyelést igényelt, ezért nem tartjuk ördögtől valónak, ha a kedves Olvasó egy rövid szünetet tart.

***

Jegybanki pénzteremtés haszna

Miután végeztünk a banki pénzteremtés hasznának elemzésével, térjünk rá a jegybanki pénzteremtés hasznának elemzésére. Az előző cikkben leírtuk, hogy a jegybank pénzt teremt devizatartalék-képzéskor, meglévő banki eszközök vásárlásakor, reáleszköz-vásárláskor, kamatfizetéskor és a jegybanki saját tőke növekedésekor. Elemezzük a pénzteremtés hasznát ezen pénzteremtési módok esetén is!

1. Devizatartalék képzésének haszna

Egy korábbi teljes cikkben foglalkoztunk a devizatartalékolással. Megállapítottuk, hogy a devizatartalékolás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a devizát tartalékoló ország – a devizatartalékolás megengedett mértékéig – ajándékba átadja a saját jegybankpénzét (illetve annak vásárlóerejét) a devizatartalékot kibocsátó ország számára.

A devizatartalékolás első lépéseként a jegybank devizát „vásárol”, azaz annak teremt jegybankpénzt, aki cserébe devizát ad. A művelet második lépésében a jegybank a devizát „befekteti”, jellemzően úgy, hogy a devizát kibocsátó ország által kibocsátott államkötvényt vásárol, azaz elcseréli a devizabetétet deviza államkötvényre. Így a jegybank eszközoldalon a devizatartalékot kibocsátó ország államadósságára tesz szert, forrásoldalon pedig ezzel szemben jegybankpénzt teremt.

A devizatartalékot kibocsátó ország államadóssága a gyakorlatban hasonló a „kedvezményes hitelezés” pontban bemutatott lehetőséghez, amikor valakinek a hitele a gyakorlatban újra és újra megújításra kerül, így az a valóságban lejárat nélküli, nem kerül lehívásra tényleges vásárlóerőre. Ekkor a gyakorlatban elmosódik a határvonal a hitel, a kedvezményes hitel és az ajándék pénzteremtés között.

Lehet amellett érvelni, hogy a devizatartalékolás végső nyertese nem a devizatartalékot kibocsátó ország állama, hanem annak bankrendszere. Egyrészt a devizatartalékot kibocsátó ország bankrendszere a semmiből tud devizát teremteni, azaz könnyen devizához jut, amit pedig elcserélhet a jegybank által teremtett jegybankpénzre. Másrészt a külföldi állam a számára befolyt devizát elkölti, ezért az visszakerül a külföldi bankrendszerbe. (Illetve más időrendiségben, de ugyanez valósul meg, ha a jegybank a külföldi bankrendszer által korábban már lejegyzett és birtokolt államkötvényt vásárol.) A devizabetét a gyakorlatban szintén lejárat nélküli tartozás, így az nem kerül beváltásra tényleges vásárlóerőre.

A devizatartalékolással kapcsolatos műveleteket úgy is összesíthetjük, hogy: a devizatartalékot kibocsátó ország valójában soha visszafizetésre nem kerülő adósságot bocsát ki, a tartalékoló ország jegybankja soha visszafizetésre nem kerülő adósságot gyűjtöget; ezzel párhuzamosan a külföldi bankrendszer devizát teremt a semmiből, amit elcserél a hazai jegybank által semmiből teremtett jegybankpénzre. Ezért a devizatartalékolás nyerteseként megnevezhető mind a devizatartalékot kibocsátó állam, mind annak bankrendszere.

2. Jegybanki hitelezés, bankieszköz-vásárlás és közvetlen kötvényvásárlás haszna

A jegybankok – igény esetén – valamilyen eszközfedezet (például jelzálogpapírok, államadósság) mellett kölcsönt nyújtanak a bankrendszer számára az alapkamat közelében. A bankok fedezetként felajánlott eszközei átmenetileg a jegybankhoz kerülnek, cserébe a jegybank a bankok számára jegybankpénzt teremt. A kölcsön lejáratakor a fedezetként felajánlott eszközök visszakerülnek a bankhoz, cserébe a jegybank a bank nála lévő számláján jegybankpénzt semmisít meg.

A jegybank a hitelt magasabb kamat (kamatfolyosó teteje) ellenében nyújtja, mint amennyi kamatot fizet (kamatfolyosó alja) az általa teremtett jegybankpénzre; így a jegybank kamatkülönbözet- nyereségben részesül.

A jegybank elvileg azt a kockázatot vállalja, hogy a bank nem fizeti vissza a hitelt; azaz nem lesz elegendő jegybankpénz a számláján a törlesztéshez. A gyakorlatban azonban a jegybank veszteségének kockázata alacsony; egyrészt a jegybank a hitelt fedezet mellett nyújtja, másrészt pedig a jegybank folyamatosan megújíthatja a hitelt a bankok felé annak érdekében, hogy elkerülje a nem teljesítést. Érdemes azt is látni, hogy nem teljesítés esetén a jegybank nem reál, hanem pusztán könyvelési veszteséget szenved el azáltal, hogy a kibocsátott jegybankpénz nem semmisül meg.

A jegybank nem csak kölcsönt nyújthat bankok számára, azaz nem csak átmeneti jelleggel teremthet pénzt a bankok eszközfedezete mellett, hanem meg is vásárolhatja ezeket a banki eszközöket. Amennyiben a jegybank az eszközöket későbbi időpontban el kívánja adni, úgy az eszközvásárlás és a későbbi eszközeladás a hitelezéshez hasonló ügyleteket eredményez. Amennyiben a jegybank meghatározott mennyiségű banki eszközt nem csak megvásárol, hanem kvázi végtelen ideig tart, úgy a bankrendszer véglegesen jegybankpénzhez jut.

A betétesek számára az a tudat, hogy a bank igény esetén jegybankpénzhez juthat (illetve az ebből származó tapasztalat, miszerint a bankok ritkán mennek csődbe), nagyban erősítik a bizalmat a banki számlapénzek iránt. Ez jelentős ajándékbiztosítás és előny a bankrendszer számára, ennek bemutatása azonban nem tartozik közvetlenül az egyes pénzteremtési módok hasznának elemzéséhez, ezzel egy külön cikkben fogunk foglalkozni.

A jegybank közvetlen kötvényvásárlása – amely során a jegybank egy adott vállalat kötvényeit vásárolja és tartja – hasonló lehet a „kedvezményes hitelezés” pontban leírtakhoz, ahol nem lehet egyértelmű választóvonat tenni a tényleges hitelezés, a kedvezményes hitelezés és az ajándék pénzteremtés között.

3. Jegybanki reáleszköz-vásárlás haszna

A bankokhoz hasonlóan, a jegybank is teremthet pénzt reáleszközök – például ingatlan, részvény, nemesfém, műkincs stb. – vásárlásához. A jegybank a semmiből jegybankpénzt teremt a reáleszköz eladója számára, úgy, hogy az eladó (vagy bankjának) jegybanknál vezetett számláját növeli. Mivel a jegybankpénz nem testesít meg tényleges tartozást, a jegybank reáleszköz-vásárlásai inkább a jegybank nyereségének tekinthetők (nem számviteli, hanem reálértelemben): a jegybank – a jegybankpénz-kibocsátásért cserébe – rendelkezhet a megvásárolt reáleszközzel.

4. Jegybanki kamatfizetés haszna

Hasonlóan a bankokhoz, a jegybank is fizet kamatot a nála elhelyezett betétekre, illetve betétszerű eszközökre. A pénzeszközzel rendelkezők annál jobban járnak, minél magasabb a (reál)kamat.

A devizatartalékolásnál bemutatottakkal átfedésben: egy külföldi bank jól járhat, ha alacsony kamatozású devizabetéttel szemben hazai jegybankpénzre tehet szert és azt magasan kamatoztathatja. Amennyiben a hazai deviza nem értékelődik le, úgy a magasabb hazai kamat nyereséget biztosít a külföldi bank számára.

5. Jegybanki saját tőke keletkezése és a jegybank eredményességének haszonélvezői

A jegybanki saját tőke is egy számviteli fogalom: a jegybank eszközeinek és „külső forrásainak” – azaz, a jegybank által mások számára teremtett jegybankpénzeknek – a különbsége. A jegybank eredményét a kamatkülönbözet és az eszközök értékének változása befolyásolja.

A jegybanki mérlegeket illetően érdemes elkülöníteni két fő jegybankcsoportot: a pénzügyi rendszer központjában álló jegybankokat (például FED, BOE, BOJ, részben az ECB és az SNB) és minden más jegybankot. Az előbbiek eszközeinek jelentős része saját devizában jegyzett eszközök: hazai államkötvények és banki hitelpapírok; míg az utóbbiak eszközeinek jelentős része devizatartalék. A különböző mérlegszerkezet miatt más tényezők hatnak jobban a jegybanki eredményre.

A pénzügyi rendszer központjában álló jegybankok eredményét leginkább a jegybanki hitel és a betétkamatok különbsége alakítja.

Más jegybankok eredményét viszont a tartalékdeviza vs. hazai deviza kamat- és árfolyam-különbözete befolyásolja jobban. A jegybank kamatot kap a devizatartalékára, és kamatot fizet a forrásaira, azaz, az általa kibocsátott jegybankpénzekre (kivétel ez alól a készpénz, valamint az állam betétje). A külföldinél alacsonyabb hazai kamatok javítják, a magasabbak rontják a jegybank kamateredményét. A gyengülő hazai pénz javítja, az erősödő rontja a jegybank árfolyameredményét a jegybanki devizatartalék hazai pénzben mért árváltozása, átértékelődése miatt.

Mindkét típusú jegybank esetén a jegybank tulajdonosai osztalék formájában részesedhetnek a jegybank eredményéből. A nyereség pénzteremtést, a veszteség pénzmegsemmisülést jelent. Osztalékfizetés során a jegybank átírja a jegybankpénz-egyenlegeket a saját tőke rubrikából a jegybank tulajdonosának jegybanknál vezetett számlájára.

Míg a II. világháború előtt a jegybankok többnyire magánkézben voltak, addig mára mindössze néhány jegybank (legjobb tudomásunk szerint: az amerikai, olasz, japán, svájci, görög, török, belga és dél-afrikai) maradt magánkézben, a többi esetében az állam lett a kizárólagos tulajdonos, így a jegybank eredménye az államot illeti.

Jegybanki sajáttőke-növekedés (jegybanki nyereség) esetén tehát pénz teremtődik, míg csökkenés (jegybanki veszteség) esetén pénz semmisül meg az állam (illetve magántulajdonlás esetén más tulajdonosok) számára.

Összefoglalva tehát: a devizatartalékolás mértékéig a jegybankpénz teremtésének haszna megjelenik a devizatartalékot kibocsátó államnál, illetve annak bankrendszerénél. A bankok illetve a jegybank által vásárolt kötvények tulajdonosai „kedvezményes hitelhez” juthatnak. Magas hazai kamatok esetén nyereség keletkezik a jegybanki betétet birtokló szereplők számára. A jegybanknál nyereség vagy veszteség keletkezhet, elsősorban a kamatkülönbözetek és a devizaárak változása miatt, az ebből származó pénzteremtés a jegybank tulajdonosát, általában a hazai államot gazdagítja vagy szegényíti.

***

Államadósság növekedésének haszna

Miután elemeztük, hogy ki nyer a banki és jegybanki pénzteremtéssel, rátérünk az utolsó pontra, arra, hogy ki nyer az államadósság növekedésével. Emlékeztetőül: az államadósság növekedése pénzteremtődést jelent, mivel az idővel beválthatóvá válik bankbetétre, illetve jegybankpénzre. Az államadósság növekedésének okai lehetnek: az elsődleges egyenleg hiánya, a kamat, illetve egyéb tételek.

1. Elsődleges költségvetési egyenleg haszna

Az állami költségvetés elsődleges egyenlege az állam kamatok és egyéb tételek nélküli költségvetési egyenlegét mutatja. Amennyiben az állam kamatok és egyéb tételek nélkül többet költ, mint amennyi bevétele van, úgy a költségvetés elsődleges egyenlege hiányt mutat; ellenkező esetben többletet. Az elsődleges egyenleg hiányának a kezelésére a bankrendszer az állam számára pénzt teremt, ezzel az állam pénzteremtésből származó haszonra tesz szert; többlet esetén pedig a bankrendszer az állam számára pénzt semmisít meg, azaz az állam veszít a pénzteremtést illetően.

2. Államadósság kamatának haszna

Az államadósság kamata az államkötvények tulajdonosait gazdagítja. Amennyiben valaki saját megtakarításból vásárol államkötvényt, úgy a hasznot érdemes – hasonlóan más pénzeszközök tartása esetén – az inflációval vagy más befektetési lehetőségek, például ingatlanok árainak emelkedésével összehasonlítani.

Egy másik – érdekesebb – lehetőség a „külső forrásból” történő államkötvény-vásárlás, amely a cikk elején, a banki hitelezés és az államadósság-finanszírozás pontokban került bemutatásra. A bankrendszer teremthet magának a semmiből számlapénzt és abból államkötvényt vásárolhat. Mint korábban arra rámutattunk – bár a bank első körben az államadósság lejegyzésekor jegybankpénzzel fizet az állam számára –, az állam a pénzt elkölti, azaz a pénzt lakossági és vállalati bankszámlákra utalja, így a jegybankpénz visszaáramlik a bankrendszerbe. Ezáltal a bank végül eszközoldalon magasabban kamatozó államadósságra, forrásoldalon pedig alacsonyabban kamatozó betétekre tesz szert.

Ugyanez a tartalom valósulhat meg úgy, hogy a bank egy ügyfele számára nagy mennyiségben pénzt teremt (kölcsönt vagy „lombardhitelt” nyújt) a majdani államkötvény-vásárlásra az államkötvény fedezete ellenében, a betétes pedig a frissen teremtett pénzből államkötvényt vásárol. A bank a hitelfelvevő számára az alapkamat felett nyújt hitelt, ezáltal nyereségre tesz szert. A betétes pedig alacsonyabban jut hitelhez, mint amennyi az államadósság kamata. Így a bank és a hitelfelvevő is jól jár.

3. Egyéb tételek, az államadósság átértékelődésének haszna

Amennyiben az államadósság más devizákban van jegyezve, úgy az államadósság-állomány hazai pénzben mérve változhat a devizák átértékelődése miatt. A felértékelődő devizában jegyzett államadósság tartója nyer, számára többlet hazai pénz keletkezhet a jövőben, a leértékelődő devizában jegyzett államadósság tartója pedig veszít, számára hazai pénz semmisül meg a jövőben (kevesebb hazai pénzt kaphat vissza).

Összefoglalva az államadósság változásához kapcsolódó pénzteremtés hasznát: az elsődleges egyenleg mértékéig az állam lehet nyertese vagy vesztese a pénzteremtésnek; az államadósság kamatát a bankrendszer, a kedvezményes hitelhez jutó hitelfelvevők, illetve a normál megtakarítók nyerhetik meg. Pénzteremtési nyeresége lehet egy befektetőnek, ha felértékelődő devizában kibocsátott devizát tartott.

***

Összefoglalás

Kinél jelenik meg a pénzteremtés haszna?

A meglehetősen hosszas, lépésről lépésre történő elemzés alapján arra a végkövetkeztetésre jutottunk, hogy a pénzteremtés haszonélvezői több csatornán keresztül tesznek szert nyereségre különböző módon. A pénzteremtés haszonélvezői a következő szereplők:

- Hazai bankrendszer tulajdonosai, vezetői és ezek érdekkörei: a bank kamatkülönbözet- nyereségben részesedik, ezen belül a nagy hitelezési szegmensek, mint a jelzáloghitelezés és államadósság-finanszírozás extraprofitot hordoznak. A bankrendszer szintén nyer azzal, hogy az általa semmiből teremtett pénzt reáljavakra cserélheti be. A bank tulajdonosai részesülhetnek a bank nyereségéből osztalék formájában. Emellett a bank érdekköre előnyhöz juthat úgy is, hogy saját maga számára „kedvezményes hitelt” nyújt.

- Devizatartalékot kibocsátó állam és annak bankrendszere: a devizatartalékolás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a devizát kibocsátó állam, illetve annak bankrendszere – a devizatartalék mértékéig – ajándékba megkapja a tartalékoló ország jegybankpénzét.

- Pénzeszközzel rendelkezők: nyertesei lehetnek a pénzteremtésnek azok a szereplők, akik már különböző pénzeszközökkel (banki betét, jegybanki betét, államkötvény) rendelkeznek. Magasabb (reál)kamat, magasabb nyereséget biztosít számukra.

- Hazai állam: a jegybanki eredmény, valamint az állami költségvetés elsődleges egyenlegének függvényében a hazai állam lehet nyertese, de akár vesztese is a pénzteremtésnek.





PÉNZRIPORT | Blog

A Pénzriport alternatív pénzügyi honlap. A Pénzriport küldetése: ismeretterjesztés a globális pénzügyi rendszer valódi helyzetéről és természetéről, valamint kilépési stratégiák és alternatívák javasolása.

TOP