A koronavírus gazdasági és pénzügyi kihívásai miatt kevésbé kell aggódnunk, ezek jelentős része jegybanki és állami beavatkozásokkal kezelhető. A vírus emberi áldozatainak csökkentése érdekében azonban most kell lépnünk: mindenki, aki teheti, maradjon otthon!

A Pénzriporton általában nem foglalunk állást a pénzügyektől eltérő témákban. Most viszont úgy érezzük, hogy kötelességünk ezt megtenni, igazából már előbb meg kellett volna tennünk.

Tekintve, hogy a vírus már itt van, nem látható módon exponenciálisan terjed, valójában csak két lehetőség közül választhatunk: kivárjuk azt a néhány napot, esetleg hetet, heteket, amíg a helyzet mindenki számára láthatóan katasztrofálissá válik, vagy minél előbb megtesszük a szükséges lépéseket.

Két okból is érdemes minél hamarabb lépni:

- Egyrészt a vírus exponenciálisan terjed, minden nap jelentősen nőhet a fertőzöttek száma – például kétnaponta megduplázódhat. Tudni kell, hogy amikor a regisztrált esetszám még alacsony szintről emelkedik, akkor a tényleges esetszám már ennek sokszorosával nő.

- Másrészt a halálozási ráta az egészségügyi rendszer leterheltségének a függvénye is: olyan országokban, ahol a vírus terjedése alacsonyabb szintű maradt, a halálozási rátát 0,5 százalék körül lehet tartani; máshol, ahol a betegek magas száma meghaladta az egészségügyi ellátórendszer teherbíró képességét, a betegek egy része nem tudott, vagy nem tud megfelelő intenzív ellátásban részesülni, a halálozási ráta jóval magasabb: 5 százalék körüli szinten is lehet.

Tehát a korai cselekvés két okból is segít, ezáltal akár két nagyságrenddel csökkenthető a halálos áldozatok száma. Nyilvánvaló, hogy MOST kell cselekedni!

Mit kell tennünk?

A fertőzöttek azonosítása, elszigetelése, kapcsolatvizsgálata hatékony eszköznek bizonyulhat bizonyos esetekben a járvány elleni védekezés korai szakaszában. A koronavírus esetében azonban az a baj, hogy a vírus akkor is fertőz, amikor annak még nincsenek látható tünetei. A regisztrált megbetegedetteknél jóval nagyobb számú vírushordozó jár kel az utcán, akik – anélkül, hogy tudnának betegségükről – továbbadhatják a fertőzést.

Tekintve, hogy egyelőre nincs ellenszer a vírus ellen, nyilvánvalónak tűnik, hogy nincs igazán más védekezési lehetőség, mint a társasági távolságtartás. Minden távolságtartásra irányuló szabályozás csökkenti az exponenciális görbe meredekségét, de félő, hogy kevés, ha csak kevesebbet járunk társaságba, nem fogunk kezet, jobban odafigyelünk egymásra, többször mosunk kezet. A vírus úgy állítható meg, ha mindenki, aki csak teheti, otthon marad, és nem kerül semmilyen társas érintkezésbe.

A vírus elsősorban az idősekre és a legyengült szervezettel rendelkezőkre veszélyes, de mindenkinek közös felelőssége, hogy a vírust ne adjuk tovább. Ezért mindenki, aki teheti, maradjon otthon!

***

De mi lesz a gazdasággal és a pénzügyi rendszerrel?

Azt gondoljuk, hogy a probléma gazdasági és pénzügyi vonatkozásai a jelen helyzetben másodlagosak. Pénzügyi blog révén annyit azonban szeretnénk bemutatni, hogy – míg a halálos áldozatok csökkentése érdekében most kell cselekednünk – addig a gazdasági és a pénzügyi károk miatt most nem szükséges a szokásosnál jobban aggódni; ezeken a bajokon társadalmi megegyezéssel, jogszabályokkal javítani lehet.

A gazdaság mindenképpen le fog állni legalább 1-2 hónapra. A kérdés csak az, hogy ezt a leállást most kezdjük el, és kevesebb áldozattal vészeljük túl ezt az időszakot, vagy napokkal, hetekkel később, és így sokkal nagyobb áldozatokat szenvedünk el.

Nem tudjuk, hogy mennyire lesz hosszú és széleskörű a gazdaság leállása, vélhetően nem tévedünk nagyot, ha azt gondoljuk, hogy óriási termelési kiesés várható az átmeneti időben és egyes iparágak csak évek múltán nyerik vissza teljesen a korábbi kibocsátási szintjüket.

Most is elmaradhat a deflációs összeomlás

A csökkenő kereslet, növekvő munkanélküliség, növekvő hiteltörlesztési nem teljesítések, eladási kényszerek, árcsökkenések, bizalomvesztés ördögi körként erősítenék egymást, minden bank, minden állam csődbe menne, a piacok – mindezt előre vetítve – összeomlanának néhány nap alatt. Azt gondoljuk azonban, hogy ez a fajta deflációs összeomlás ebben a helyzetben sem fog megtörténni, sőt – úgy véljük, hogy – a válságot követően a reáleszközök árai magasabbak lesznek majd, mint előtte voltak.

A piacok teljes összeomlásának elkerülése érdekében a jegybankok jelentős mértékben támogatni fogják majd a bankrendszert, a bankok – egy kemény pénzügyi rendszerben értéktelenné váló – hitelpapírjait becserélik jegybankpénzre, így a bankok nem lesznek jegybankpénz hiányában, az ügyfelek igényét ki tudják elégíteni.

A tőzsdei árak túlságosan ingataggá váltak, válnak, ami ahhoz vezethet, hogy egyes, túl nagy tőkeáttétellel és kedvezőtlen fogadással rendelkező bankok, spekulánsok csődbe mennek. A határidős piaci szereplők azonban annyira össze vannak kötve, hogy egy nagyobb szereplő bukása az egész rendszert veszélyeztetné. Ezért nem csak a bankokat, hanem a rendszerszinten fontos spekulánsokat is megmentik a jegybankok, illetve támogathatják a tőzsdei árfolyamokat úgy, hogy semmiből teremtett pénzből részvényeket vásárolnak.

De mi lesz a reálgazdasággal?

A fent bemutatott tűzoltási lépésekkel a nagyon rövidtávú pénzügyi összeomlás elhárítható; a hétköznapi emberek és a reálgazdaság gondjai ettől azonban még nem oldódnak meg.

Talán kezdjük azzal, hogy az átmeneti időszakban létfontosságú, hogy az ország alapinfrastruktúrája: áram-, internet-, víz-, orvosi-, gyógyszer- stb. ellátás biztosítva legyen, a leginkább rászorultak számára is legyen elegendő élelem. Azt gondoljuk, hogy mindez – ha nem piaci alapon, akkor állami kényszerintézkedésekkel – biztosítható.

Bár idővel az élet jelentős mértékben visszaáll a régi mederbe, az átmeneti időszakban számos iparág rendkívül nehéz helyzetbe kerül. A közvetlenül és közvetetten érintett vállalatok bevétele nyilvánvalóan a töredékére csökken, nem tudnák fizetni kiadásaikat, a munkabéreket, adókat, hiteltörlesztéseiket.

A gazdasági és pénzügyi döntéshozók azonban nem csak a bankoknak és a spekulánsoknak, hanem a reálgazdasági szereplőknek is segíthetnek. Például átmenetileg felfüggesztésre kerülhetnek a törlesztőrészletek, az állam átvállalhatja a munkavállalók bérét, az adókat jelentősen csökkentheti, akár mindenkinek valamennyi pénzt oszthat stb. A bizalom teljes elillanásának elkerülése érdekében ezen intézkedéseket – ha nem is részleteiben, de irányultságukban – érdemes minél hamarabb kihirdetni.

Mégis miből lehet mindezt finanszírozni?

Felmerül a kérdés, hogy mégis miből lesz az államnak pénze akkor, amikor nagyon jelentősen megnőnek a kiadások és lecsökkennek az adóbevételek? Az állam egyik lehetősége, hogy több adót szed be azoktól, akiknek van pénze, a másik – véleményünk szerint nagyobb eséllyel megvalósítható, a megoldásban nagyobb szerepet játszó változat –, hogy az állam egyszerűen pénzt teremt(et a bankokkal) a semmiből.

Az államok – ha eddig még nem is jöttek rá –, saját pénznemben annyi pénzt teremtethetnek a bankrendszerrel, amennyit csak akarnak. Az állam tetszőleges nagyságú hiányt futhat, ehhez államkötvényt bocsáthat ki, a bankrendszer pedig ezt mindig „megvásárolja”, azaz elcseréli semmiből teremtett számlapénzre. A bankrendszernek mindig megéri „megvásárolni” az államadósságot, ha annak kamata magasabb, mint a várható alapkamat.

Elképzelhető, hogy előbb-utóbb egyes államok rájönnek arra, hogy megspórolhatják a kamatkiadásokat, ha a bankokat kihagyják a pénzteremtési folyamatból. Mindenesetre akár a bankokkal, akár a bankok nélkül az államok kénytelen lesznek pénzt teremteni megnövekedett kiadásaik és kieső adóbevételeik miatt.

Nem lesz ebből infláció?

A cikk elején még a deflációtól rettegtünk, most hirtelen eljutottunk oda, hogy az inflációtól félünk. Valóban: bár egyes iparágakban változatlanul a defláció fenyeget (például egy szállodai szoba csak legfeljebb alacsonyabb áron lenne kiadható), más területeken – például egészségügy, alapvető élelmiszerek – átmenetileg akár jelentős áremelkedés is elképzelhető. A rendkívüli áremelkedések azonban csak addig valószínűsíthetők, amíg a hiányok meg nem szűnnek. Idővel az árarányok visszarendeződnek.

A tartós befektetési eszközök árai azonban végül a válság előtti szintnél magasabbra emelkedhetnek a válság alatti pénzteremtés miatt. A befektetések áremelkedésének ellenoldalaként pedig a pénzeszközök relatíve leértékelődnek. Ez azonban a kisebbik rossz forgatókönyv a jelenlegi válságos helyzetben.

Összefoglalás

Véleményünk szerint nem lesz deflációs összeomlás, a jegybankok és az államok megmentik a pénzügyi rendszert, de támogatják a nehéz helyzetbe került vállalkozásokat és munkavállalókat is.

Igazságtalannak tartjuk, hogy közpénzből megmentésre kerülnek a bankok és a spekulánsok, és azt is, hogy a megtakarítások reálértelemben leértékelődnek, valamint, hogy az államok kamatot fizetnek a többlet kiadásaik finanszírozására a bankoknak. Ezek azonban „csak a szokásos” problémái a jelenlegi pénzügyi rendszernek, amelyek hosszabb távon kerülhetnek újragondolásra.

A pénzügyek miatt tehát nem szükséges pánikolnunk, a szokásosnál jobban aggódnunk, annál fontosabb azonban, hogy mihamarabb lépjünk a vírus megfékezése érdekében. Mindenki, aki tud, maradjon otthon!

A bejegyzés koronavírussal kapcsolatos része az alábbi írás összefoglalása alapján készült: Tomas Pueyo: Coronavirus: Why You Must Act Now .