Nem csak a pénz mennyisége, hanem annak eloszlása is számít

    nem csak a pénz mennyisége, hanem annak eloszlása is számít

    A pénz a gazdaságban különböző utakat járhat be, amelyek gazdaságélénkítő hatása eltérő. Kedvezőbb, ha a pénz minél jobban szétterül a hazai gazdaságban, és az is, ha hazai termékeket vásárolunk. Ráadásul a pénz eloszlását a kamatok is befolyásolják.

    A pénzmennyiségi egyenletből tudjuk, hogy a pénzmennyiség növekedése többlet tranzakciót vagy/és áremelkedéseket eredményezhet. Megállapítottuk, hogy a pénz nem semleges, a gazdaság növekedési lehetőségeivel összhangban lévő pénzmennyiség-változás hosszabb távon is nagyobb gazdasági növekedést eredményez. Érdemes azonban elemezni a gazdaságban megjelenő friss pénz útját. Mivel különböző utak, különböző hatást eredményeznek, eltérő mértékben járulnak hozzá a gazdaság élénkítéséhez.

    A pénz lehetséges útjai

    A gazdaságban újonnan megjelenő friss pénz többféle irányba veheti útját, elköltésre kerülhet: 1. hazai termékre, 2. külföldi termékre, 3. hazai, már meglévő befektetési eszközre – például ingatlanra, részvényre, 4. más devizára; vagy 5. megtakarításra kerülhet.

    A friss pénz a felsorolt felhasználások közül akkor élénkíti leginkább a gazdaságot, amikor a pénz hazai termékre (vagy szolgáltatásra) kerül elköltésre. A pénz ilyen irányú mozgása többletkibocsátásra sarkallhatja a hazai termelőket. Ráadásul a hazai termelők a megszerzett pénzt újra a hazai gazdaságban költhetik el, tovább erősítve ezzel az élénkítő hatást. A gazdaság élénkítéséhez a beruházás viszont annyiban kedvezőbb, mint a fogyasztás, mivel az nem csak tranzakciót eredményez, hanem hozzájárul a gazdaságban lévő vagyon, illetve a gazdaság jövőbeni kínálatának növekedéséhez is.

    Ezzel szemben a friss pénzek 2-4. pontokban felsorolt felhasználása kevésbé élénkíti a hazai gazdaságot. A külföldi termékre elköltött pénz elsősorban a külföldi termelést élénkíti, illetve devizaváltást eredményez. A már meglévő, hazai befektetési eszközök vásárlása elsősorban árakat emel az adott szegmensben. A devizára történő átváltás pedig elsősorban a hazai árfolyamot gyengíti. Igaz viszont, hogy  a pénzek ilyen irányú felhasználása nyitva hagyja annak a lehetőségét, hogy a pénz egy „rossz kör” után részt vegyen a hazai gazdaságot élénkítő tranzakciókban is.

    Talán meglepő lehet sokak számára, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerben a megtakarítás nem kedvező a gazdaságélénkítés szempontjából, mivel a megtakarítás a pénz forgalmon kívül helyezését jelenti: a látraszóló betét tulajdonosa a betét lekötésekor amellett kötelezi el magát, hogy a lekötés idejéig nem fogja felhasználni pénzét tranzakciókhoz. A megtakarítás ugyanakkor nem járul hozzá a hitelezéshez sem, mivel a bankrendszer megtakarítások hiányában is tud hitelezni.

    Kié a pénz?

    Megállapítottuk tehát, hogy a pénz hazai gazdaságban történő elköltése élénkíti leginkább a gazdaságot. Már meglévő termékek vásárlása eszközár-emelkedéseket; külföldi termékek vásárlása, illetve devizaváltás árfolyamgyengülést okoz; a megtakarítás pedig a pénz parkolópályára állítását jelenti.

    Némileg általánosítva, de mégis érdemes megkülönböztetni a külföldi és a hazai gazdasági szereplők csoportját pénzköltési szokásaik alapján.

    A külföldiek végső soron a saját hazájukban kívánják felhasználni a pénzt, így a külföldiekhez kerülő hazai pénz nagyobb eséllyel kerül átváltásra devizára, mintsem, hogy a hazai gazdaságban tranzakciót eredményezne. (Pénzáramlások szempontjából azon külföldiek tevékenysége tekinthető kedvezőnek, akik tevékenysége tranzakciókat generál a hazai gazdaságban, és összességében nem visznek ki nyereséget az országból; például ilyen lehet egy új, exportáló beruházást végrehajtó külföldi befektető, amely az exportból származó bevételének csak egy részét viszi ki az országból.)

    A hazai gazdasági szereplőkön belül viszont érdemes megkülönböztetni az átlagos vagyonnal rendelkezőket a szupergazdagoktól. Feltételezhető, hogy az átlagos vagyonnal rendelkező gazdasági szereplők, azaz a többség inkább elfogyasztja a friss pénzt, mint egy szupergazdag. A szupergazdagok fogyasztási hajlandósága alacsonyabb, mint a többségé, mivel a szupergazdag pénzvagyonának növekedése kevésbé ösztönzi őt a többletfogyasztásra (tekintve, hogy már így is annyit fogyaszt, amennyit akar).

    A szupergazdagoknál megjelenő friss pénz nagyobb eséllyel kerül már meglévő eszközök – például ingatlan, részvény –, vagy más deviza vásárlására, vagy lekötésre, de mint kifejtettük, ezek a pénzek kevésbé élénkítik a gazdaságot. A hazai szupergazdagok elsősorban úgy járulhatnak hozzá a gazdaságélénkítéshez, ha a pénzt új beruházásokra fordítják vagy mégis növelik a fogyasztásukat a hazai gazdaságban (vagy odaajándékozzák a pénzüket magasabb fogyasztási hajlandóságú gazdasági szereplőknek).

    A kamat befolyásolja a pénz eloszlását

    Megállapítottuk, hogy az átlagos vagyonnal rendelkező hazai gazdasági szereplők fogyasztási hajlandósága nagyobb, mint a hazai szupergazdagoké vagy a külföldieké. Érdemes látni, hogy a kamat jelentős hatással lehet a különböző fogyasztási hajlandóságú csoportok közötti pénzáramlásokra, a vagyoni helyzetre.

    Egy ország lehet egy adott pénzben nettó adós vagy nettó megtakarító. A nettó adós ország számára a magasabb kamat nagyobb jövedelem-kiáramlást, a hazai kereslet visszaesését, míg az alacsonyabb kamat alacsonyabb jövedelem-kiáramlást, kisebb kereslet-visszaesést eredményez.

    Emellett egy társadalomban jellemzően több adós és csak néhány igazán nagy megtakarító van. A magasabb kamat azt eredményezi, hogy a többség kamatkiadásai nőnek. Bár a szupergazdagok kamatbevételei szintén nőnek, tekintettel arra, hogy a többség fogyasztási hajlandósága nagyobb, mint a szupergazdagoké, a magasabb kamat összességében a kereslet visszaesését eredményezheti.

    Amennyiben a kamatkiadásokhoz kapcsolódó kereslet csökkenés tartós, úgy az rontja a gazdaság hosszú távú növekedési lehetőségeit is. Az alacsonyabb hazai rövidtávú keresletre a hazai termelők kevesebb hosszú távú beruházással válaszolnak, melynek eredményeként viszont kevésbé épülnek ki azok a kínálati kapacitások, amelyek magasabb növekedési pályát eredményeznének. Ezért egy magas kamatokat eredményező monetáris politikai keretrendszer nem csak rövidtávon, hanem akár hosszabb távon is visszavetheti egy ország növekedését.

    A pénz duplán nem semleges

    Nem csak az számít tehát, hogy milyen irányba változik a pénz mennyisége, hanem az is, hogy mi történik a pénzzel a gazdaságban; míg a pénz egyes elköltési változatai gazdaságot élénkítenek, mások inkább eszközárakat emelnek vagy árfolyamot gyengítenek. A pénz eloszlása befolyásolja a pénz útját; a kamatok pedig hatással vannak a pénz eloszlására. A túl koncentrált vagyon, illetve a magas kamatok hosszabb távon is alacsonyabb növekedést eredményezhetnek.

    Hozzászólás

1175