Pénzügyi összeomlás – közeledik a végjáték?

    pénzügyi összeomlás – közeledik a végjáték?

    Egyre gyakrabban történnek olyan események, amelyek összedönthetik a kártyavárat: a svájci frank küszöb elengedése, egy esetleges görög államcsőd, újabb európai pénznyomtatás...

    Az elmúlt évek viszonylagos szélcsendjét követően, sokasodnak azok a jelek a horizonton, amelyek egy hatalmas pénzügyi tornádó megjelenését vetítik előre:

    - a svájci frank küszöb elengedése,
    - egy esetleges görög államcsőd,
    - újabb európai pénznyomtatás,
    - Németország és egyes közép-kelet-európai országok esetleges Oroszország felé fordulása,
    - az aranytartalékok hazahozatala (Németország és Hollandia részéről),
    - az oroszok rubelben való olajárazása.

    Ezek mind olyan események lennének, amelyek a jelenlegi pénzügyi rendszer összeomlását okozhatják.

    -------------------

    A mostani pénzügyi rendszerben magában a pénz keletkezésében van egy mély ellentmondás: a pénz elsősorban hitelekkel szemben képződik. Ha valaki tartozik, akkor azzal szemben valaki követel. Ez a követelés a pénz. A hitel és a pénz ugyanannak a dolognak egyik, illetve másik oldala. Amikor valaki hitelt vesz fel, akkor számára a bank pénzt teremt a semmiből, így nő a pénzmennyiség. Amikor valaki hitelt fizet vissza, akkor épp az ellenkezője történik, pénzt semmisít meg. Ha mindenki megadná az összes tartozását, akkor eltűnne szinte az összes pénz a rendszerből.

    Ahhoz, hogy nőjön a gazdaság, illetve ahhoz, hogy lehessen fizetni a korábbi hiteleket, egyre több pénzre van szükség. Viszont a pénz alapesetben csak hitel útján keletkezik, így egyre több hitelre van szükség ahhoz, hogy növekedjen a gazdaság. Viszont a hiteleknek van egy korlátja: a gazdaság csak adott mennyiségű hitelt tud finanszírozni.

    2008-ra a rendszer bizonyos szempontból fordulóponthoz érkezett: a háztartások és a vállalatok nagy része szinte maximálisan eladósodott. Miután mindenki maximálisan eladósodott, egy idő után hitel visszafizetővé kellett volna válnia a legtöbb szereplőnek, ez pedig több problémát is okozott a rendszerben: egyrészt amíg mindenki eladósodott és hitelből fogyasztott, addig pörgött a gazdaság, viszont miután mindenki elköltötte az elkövetkező 20 évi megtakarítását, akkor hirtelen senki sem fogyaszt. Az alacsonyabb kereslet további munkanélküliséget okoz, a magasabb munkanélküliség pedig további keresletcsökkenést, így ördögi kör alakulhat ki.

    Ezen túl további problémát okoz, hogy ahogy mindenki fizeti vissza az adósságot, azzal folyamatosan tűnik el a pénz a rendszerből, egyre nehezebb pénzt találni az adósoknak a törlesztéshez. Így az adósok lehetetlen helyzetbe kerülnek, azok egy részét csőd fenyegeti. Az adósok csődje viszont magával hozza a bankok csődjét.

    -------------------
     
    Amennyiben el akarja kerülni a pénzügyi vezetés a fent leírt forgatókönyvet, akkor kénytelen valamilyen módot találni arra, hogy mégis nőjön a pénzmennyiség. Mivel a magánszektorban „mindenki” eladósodott, az állam jöhet be, mint fő új eladósodó. Az állam adósságot vállal, így többet tud költeni. Ezzel egyrészt nő a kereslet, másrészt új pénz teremtődik.

    Akárcsak a magánszektor esetében, az állam számára van egy olyan adósságmennyiség, ami már meghaladja a visszafizetési képességet. Emellett, egy idő után, az állam nem tud természetes megtakarítókat találni az államadósság finanszírozására. Miután az állam sem tud már természetes módon eladósodni, és így pénzt teremteni, a rendszert újra az összeomlás veszélye fenyegeti: újra pénzmennyiség szűkülése, defláció, depresszió fenyeget.

    A probléma kivédésére az államok megkérhetik a jegybankjukat, hogy – valamilyen fedősztori alatt – nyomtasson számukra pénzt. A pénznyomtatással két legyet lehet ütni egy csapásra: egyrészt növelni lehet a pénzmennyiséget, és így új pénzt és inflációt generálni, másrészt pedig így vevő akad arra az államadósságra, amit amúgy már senki se venne meg.

    A folyamat ezen szakaszában a pénznyomda marad a fő pénzmennyiség-növelő eszköz. A nyomdát nem igazán lehet huzamosabb ideig leállítani, anélkül hogy a gazdaság ne süllyedne depresszióba és a pénzügyi rendszer össze ne omlana. Újabb és újabb, egyre nagyobb mennyiségű új pénz kell az összeomlás elkerüléséhez. A rendszer egy ideig egy olyan pengeélen táncol, amely egyik oldala a deflációs halálspirál, másik a hiperinfláció. Ha a jegybank abbahagyja a pénznyomdát, akkor deflációban összeomlik a rendszer. Ha a jegybank túl sok pénzt nyomtat, akkor egyre inkább hiperinfláció fenyeget.

    Egy darabig viszonylag büntetlenül lehet pénzt nyomtatni, mivel a magángazdaság adósság-visszafizető, keresletet támaszt a pénzre. Mindaddig, amíg a magánadósság oldaláról sok jó adós van, akik fizetik vissza az adósságot, addig marad természetes kereslet a pénz iránt. Amerikában például a teljes pénzmennyiség, illetve adósságmennyiség kb. 60 billió dollár, ebből kb. 40 billió dollár magánadósság. Amíg ez az adósság épül le – mondjuk évi 1 billió dollárral – addig nem tragédia, ha a jegybank nyomtat évi 1 billió dollárt.

    Idővel azonban megváltozik a pénz minősége, a pénz „felhígul”. A hitelpénzrendszerben a pénz értékét a mögötte álló adós adja. A hitelpénzrendszerben a pénz gyakorlatilag nem más, mint egy követelés az adósok idejére. Ez azért van, mert egy adós, mondjuk egy jelzáloghiteles, kénytelen minden hónapban pénzhez jutni és azt odaadni a banknak, ha nem akarja, hogy a bank elvegye a lakását. Így az adós kénytelen valamilyen ellenszolgáltatást (jellemzően munkaidejét) nyújtani annak, akinél a pénz van. Tehát a pénzzel való rendelkezés az adósok idejével való rendelkezés.

    A pénz minősége a fent leírtak szerint változik, egyre kevesebb a jó adós, és egyre több a fedezet nélküli nyomtatott pénz. Tévhit, hogy a nyomtatott pénzt a jegybankok ki tudják szívni a rendszerből anélkül, hogy a piacok össze ne omlanának. Ha a jegybank elkezdené eladni a korábban vásárolt államkötvényeket, más eszközöket, akkor azzal újra pénzt szívna ki a rendszerből és ez a már korábban leírt deflációs halálspirálhoz vezetne.

    A rendszer így teljesen fenntarthatatlanná válik, nincs igazi kiút. A végső összeomlást el lehet odázni valamelyest trükkökkel. A fő trükk a megtakarítókat sötétségben tartani a pénz természetét illetően. Amíg a megtakarítók kényelmesen elvannak a semmit nem érő, fedezetlen exceltábla-számok gyűjtésével, addig nincs baj. A jegybank az állam számára pénzt nyomtat, az állam azt elkölti, azért az emberek dolgoznak, aztán ezt a pénzt „beteszik a garázsba” – visszateszik a bankrendszerbe, a bankok pedig ebből államkötvényt vesznek, azaz visszaadják a pénzt az államnak. Ezt a kört addig lehet játszani, amíg a megtakarítók fel nem ébrednek és rá nem jönnek, hogy az egész államadósság, valamint a nyomtatott pénz egy piramisjáték, új beszállók nélkül összeomlik. További trükkök a végjáték elodázására: statisztikai adatok meghamisítása, például a GDP felturbózása, az infláció alulriportálása, egyes adósságok nem konszolidálása, vagy a határidős piacok manipulálása.

    Mindezek a problémák a világ minden nagy gazdaságában szinte egyszerre jelentkeznek. Ugyanúgy csődben van az Egyesült Államok, mint az Egyesült Királyság, Olaszország, Franciaország, vagy éppen Japán. Az, hogy melyik megy csődbe leghamarabb, az innentől inkább azon múlik, hogy melyik országnak van jobb képessége megvezetni a megtakarítókat, valamint rábírni más országokat saját államadósságának vásárlására („devizatartalékolásra”).

    Ugyanúgy, ahogy az államok, a bankok szintén mind csődben vannak, mivel a bankok tartják az államadósságok egy részét, valamint a magánadósságokat, amelyek egy része enyhén szólva kétes minőségű. A bankoknak sokkal nagyobb a veszteség a hiteleiken, mint a saját tőkéjük.

    -------------------

    Párhuzamosan a fenti folyamattal, a másik fontos pénzügyi folyamat, hogy a világ pénzügyi rendszere változóban van. Kb. 2010-ig Amerika volt a rendszer egyedüli ura. Leegyszerűsítve úgy nézett ki a rendszer, hogy Amerika dollárt nyomtatott és exportált, minden más ország pedig semmit nem érő dollárt, illetve amerikai államkötvényt importált és cserébe termékeket küldött Amerikának. Ez egy egyoldalú kapcsolat volt, Amerika nyert, mindenki más veszített ezzel.

    Kína és Oroszország elég erőssé vált ahhoz, hogy erről a rendszerről leváljon és megkezdték ennek előkészületét. Devizatartalékukon belül az amerikai államkötvény állományukat elkezdték leépíteni, és helyette reáleszközöket, aranyat, részvényeket vásároltak. Kidolgozták azokat a deviza-csereügylet megállapodásokat, amelyek lehetővé teszik, hogy kereskedelmüket ne dollárban, hanem saját pénzben bonyolítsák le. A kínaiak kidolgozták saját hitelkártya- és banki átutalási rendszerüket. Ahogy elérkezettnek látják az időt, teljesen leválhatnak a dollárról, és ekkor a dollár összeomolhat.

    Pénzügyi háború van, aminek csak a felszínét látjuk: az amerikaiak igyekeznek destabilizálni, és elszigetelni Oroszországot és Kínát. Kínának és Oroszországnak amellett, hogy haladnak előre a dollár megkerülésével, van néhány további ütőlap a kezükben: eladhatják a maradék amerikai államkötvényüket, bekeríthetik a nemesfémpiacokat, segíthetnek felvilágosítani a korábban USA-szövetséges államokat, hogy hogyan működik a pénzügyi rendszer, és hogyan kell államcsődöt jelenteni (lásd Görögországot).

    -------------------

    Mindezek a problémák már egy ideje egyértelműek a rendszert ismerők számára, és sokan már több éve felkészültek az összeomlásra és annak következményeire. Inkább azon csodálkoznak, hogy a rendszer még mindig egyben van, semmint azon, hogy valamilyen „váratlan” események következik be, vagy, hogy újra pénzt nyomtatnak valahol.

    Azt gondolom, hogy az összeomlás közelebb lehet, mint korábban bármikor. Egyre gyakrabban történnek olyan események, amelyek összedönthetik a kártyavárat: a svájci frank küszöb elengedése, egy esetleges görög államcsőd, újabb európai pénznyomtatás vagy egy esetleges német euró elhagyás – ez utóbbi nem a legvalószínűbb forgatókönyv, de nem is lebecsülendő az esélye. A  németek alapvetően a kemény pénz mellett elkötelezettek, és nem támogatták a mennyiségi lazítás elindítását. Ha a németek nem tudják kontrollálni az Európai Központi Bank monetáris politikájának irányát, és túlsúlyba kerülnek a laza monetáris politika-pártiak, akkor lehet, hogy nem marad más lehetőségük, mint elhagyni az eurót. Ami még bekövetkezhet: Németország és egyes közép-kelet-európai országok Oroszország felé fordulása, az aranytartalékok hazahozatala Németország és Hollandia részéről, vagy az oroszok rubelben való olajárazása.

    A svájci jegybank „teljesen váratlan” lépése előtt pár hónappal a bankok és brókercégek egy része számíthatott a lépésre: megemelték a letéti követelményeket, nem engedték egyes opciók vásárlását.

    Úgy tűnik, hogy ugyanezek a bankok, brókercégek viharfelhőket láthatnak a horizonton. Február elejétől számos bank és brókercég általános letét („margin”) növekedést irányzott elő. Ez azt jelenti, hogy sokkal nagyobb kezdeti fedezetet igényel ugyanakkora határidős pozíció felvétele, mint korábban. Vajon miért? Véleményem szerint a bennfentesek egy része azt gondolja, hogy közel az összeomlás, és hatalmas áringadozásra számítanak a legtöbb piacon az elkövetkező hónapokban.

    Szintén intő jel, hogy a legnagyobb aranykereskedő bankok szövetsége, a London Bullion Market Association (LBMA) január 30-tól nem publikálja az arany határidős szinteket („gold forward rate”, „GOFO rate”). Az arany azonnali és határidős ára közötti szint jó indikátora annak, hogy mekkora a szűkösség az azonnali piacon. Normál esetben az azonnali árnak mindig olcsóbank kellene lenni, mint a határidősnek. Ha az azonnali ár magasabb, mint a határidős, akkor „ingyen” pénznyerési lehetőség adódik: valaki eladhatja az aranyát most, és azt olcsóbban visszaveheti később. Ha az azonnali ár mégis magasabb, azaz senki nem csinálja az „ingyen pénzkereseti lehetőséget”, annak vélhetően az az oka, hogy a résztvevők nem bíznak 100 százalékosan abban, hogy ha egyszer kiengedik az aranyukat a kezükből, akkor azt bármikor viszontlátják. Az elmúlt 15 évben alig volt egy-két nap, amikor ez fennállt, azaz amikor nagyobb volt az azonnali ár, mint a határidős. Ezzel szemben az elmúlt két évben többször, több hétre, hónapra előfordult az eset. A negatív arany kamat gyakorlatilag egy pirosan világító lámpa, amely azt jelzi, hogy valami nincs rendben, valami miatt a résztvevők kockázatokat látnak a jövőbeni arany leszállításban. Az arany határidős szinteket az LBMA naponta publikálta – január 30-ig. A londoni bankok most valami miatt úgy gondolták, hogy jobb abbahagyni az adatok közlését.

    Egy alapvetően feje tetejére állított kártyavárként kinéző rendszer bármikor összeomolhat. Lehet, hogy holnap, lehet, hogy csak jó pár év múlva. Ezek a fent leírt jelek azt jelezhetik, hogy sok kártyalap remeg, bennfentesek tartanak attól, hogy nem kell sokáig várni.

    -------------------

    Mit csináljunk? A probléma nem Magyarország-specifikus. Sőt valójában Magyarország „flow” egyenlegei egész jók lettek: az államnak – kamatokat nem számítva – több bevétele van, mint kiadása, az ország jelentős exporttöbblettel rendelkezik, a magánszektor hatalmas megtakarítóvá vált. Ráadásul az ország nettó adós, azaz több adóssága van, mint pénze. Így ha borul a rendszer, vagy nagyon leértékelődik a pénz, akkor az elsősorban nem nekünk fáj, mivel ez esetben alacsonyabb vásárlóértékű pénzben marad meg a tartozás.

    Mindezek ellenére az ország nem tudja magát izolálni a tornádóban. Magyarországnak érdemes lenne a devizatartalékát minél inkább „diverzifikálni”, azaz euró helyett inkább reáleszközök felé eltolni. Igen, arra gondolok, hogy érdemes lenne aranyat, ezüstöt venni és azt különböző helyeken – az angolszász bankrendszeren kívül, baráti országokban – tárolni.

    Egyénileg mit csináljunk? A pénzpiacok összeomlásának következménye, hogy a pénztulajdonosok vagy nem kapják meg a pénzüket teljesen vagy csak leértékelődött, alacsonyabb vásárlóerejű pénzbt kapnak. Ezzel párhuzamosan az árak jelentősen emelkedhetnek.

    Anélkül, hogy túlságosan vészmadárkodnék, szerintem érdemes valamennyire felkészülni. Érdemes a raktárkészleteket feltölteni és kiszállni, vagy jelentősen csökkenteni a pénz és kötvénypiacokkal szembeni kitettséget, valamint a brókeri számlákon lévő egyenlegeket minimálisra csökkenteni. A tőzsdén nem érdemes pozíciót felvenni, mert az összeomláskor óriási lesz az ármozgás, a retail ügyfelek 99 százaléka veszíteni fog. A maradék 1 százalék egy része nem fog tudni a pénzéhez jutni, mert a brókercége csődbe megy. A január 15-i frank küszöb elengedéskor tapasztalt „likviditáshiány”, az árak folytonosságának megszakadása csak bemelegítés volt, ahhoz képest, ami jön. A bátrabbaknak pedig itt az ideje hitelt felvenni alacsony fix kamaton, ha ezt értelmesen be tudják fektetni.

    Mindezek mellett egyáltalán nem vagyok pesszimista, sőt. Az összeomlás következtében a pénzügyi követelések/tartozások jelentős része átrendeződik: sokan elveszítik megtakarításuk nagy részét, mások sokat nyernek. De összességében, az összeomlással egy új pénzügyi rendszer léphet elő, amely kiegyenlítettebb a jelenlegi egyoldalú rendszerrel szemben. A gazdaság és kereskedelem új alapokon folytatódhat.
     
    Olvasd a Mandiner.hu-n

    Hozzászólás

1541